Még Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején, 1926-ban létesült Szentes külterületén a tanyai iskola. A város terjeszkedésével peremkerületi intézmény lett, ahová főleg a berekháti településrészből jártak a többségében cigány kisebbséghez tartozó családok gyermekei.

A diákok számának csökkenése arra kényszerítette az önkormányzatot, hogy június végén bezárja a Gróf Széchenyi István Általános Iskolát, amelynek 62 tanulója van. Az ötödik osztályos Tercz Andrea azt mondta tegnap: jó, hogy már nem lesz tanítás, kezdődik a szünet. Azt viszont sajnálja, hogy megszüntetik az iskolájukat. Andi a település központjában lakik, és eddig busszal járt ki a városszéli intézménybe. Ősztől azonban kénytelen lesz a Klauzál Gábor Általános Iskolába menni, amelyet az édesanyjával együtt választottak. Ott az tetszik neki, hogy úszásoktatás is lesz.

Kiürítik a tantermeket

Osztálytársa, Pulya Apollónia elmondta: a szekrényekből pakolják ki a régi füzeteket és egyéb holmikat, mert ki kell majd üríteni a tantermeket. A kislány sajnálja, hogy hétfőtől kezdődik a szünet. Attól tart: unatkozni fog otthon, legfeljebb vigyáz majd a kilenc hónapos testvérére. A kislány elsiratja a megszűnő iskolájukat, ahol mindenük megvolt, jól bántak velük a tanárok is. Még nem döntötték el otthon, hogy a Klauzál- vagy a Petőfi-iskolába jár-e ősztől. Az már biztos, hogy biciklivel közlekedik majd.

Huszonkilenc tanév

A 29. tanévét fejezi be Polyák Mihályné igazgató, akit a Petőfi Sándor Általános Iskolában foglalkoztatnak majd. Bevallása szerint az egyik szeme sír, a másik nevet. A hátrányos helyzetű tanulókat ugyanis „a zárt közösségben könnyebben tudták kezelni", tiszteletben tartva a szokásaikat, kultúrájukat. Az viszont a gyerekek előnyére válik, ha a városi iskolában megtanulják, hogy nekik is alkalmazkodniuk kell a többségi társadalom normáihoz. A tizenegy tagú tantestületből kilencen más iskolákban tanítanak tovább, egy határozott időre kinevezett fiatal kollégájuknak azonban lejárt a szerződése. Neki még keresni kell helyet.

Minden jót!

A negyedik osztályosok a mai ballagásra díszítették a tantermet. A táblára azt írták: „Minden jót!" Nagy Miklósné osztályfőnök 33 évig tanított, és mostantól nyugállományba vonul. Azt mondta, hogy ha nem zárták volna be az iskolát, akkor is a nyugdíjat választotta volna. Ám most már szeretne a saját három unokájával több időt tölteni. Szerinte a tanítványai jó helyre kerülnek, és semmivel sem gyengébb képességűek, mint a város többi iskolájának diákjai. Elismeri ugyanakkor: a sajátos életmódjuk miatt nehéz lesz alkalmazkodniuk az új környezetükhöz.

Szakácsként került az iskolába 1978-ban Váczi Józsefné, aki szintén nyugdíjba készül. Már megterítették az asztalokat az utolsó ebédhez: gombakrémleves, petrezselymes krumpli, rántott hal, kovászos uborkával és piskótarolád kerül a tányérokba. Vácziné Eszternek mindenesetre fáj a szíve a búcsútól, hiányozni fog neki a közösség és a munka. Sajnálja a szép kertet is, amelyet közösen alkottak. Most még meglocsolja a muskátlikat, de nem tudni, hétfőtől mi lesz a sorsuk. A húszéves Almási Imre az iskola diákja volt, most karbantartóként alkalmazzák. – Másodszor is elballagok szombaton – említette fanyar humorral, arra utalva, hogy megszűnik a munkahelye. Abban reménykedik a fiatalember, hogy Bokroson talál magának gépkezelői állást. Erre ugyanis már korábban megszerezte a bizonyítványt.