Csak szívbeteg nő ne legyen az ember Szegeden! Mert ha – kicsi túlzással – nincs halálán, ugyanakkor szeretné, hogy alaposan kivizsgálja egy szakember, akkor jelen állás szerint a kardiológián augusztus végére, a mammográfián pedig szeptemberre kapna időpontot a rendelőintézetben. Összehasonlító cikkünket elemezve – amiben megnéztük, mi változott a várólistákat illetően nyolc és fél hónap alatt, főleg annak tükrében, hogy ugye, dübörög a reform – most leránthatnánk a leplet az egészségügyről. Panaszkodhatnánk, hogy lám-lám jöhet bármilyen átalakítás (megszorítás, rombolás, leépítés – vérmérséklettől és politikai nézettől függően kinek mi), itt semmi sem változik, sőt minden rosszabb lesz.

Lehetne ezen rugózni naphosszat, zsigerileg úgyis olyanok vagyunk, hogy leginkább csak a rosszat látjuk. El lehet küldeni a betegeket Gyurcsányhoz vagy Horváth Ágneshez, ha panaszkodnak a várakozási idő, a vizitdíj vagy a bánásmód miatt. Mondják nekik a problémájukat, ők rontották el az egészet, vagy mondják a félelmetes Kovács Attilának, akit nemrégiben neveztek ki egészségügyi államtitkárnak.

Állítólag mondják is a betegeknek az egészségügyi intézményekben, hogy hová fordulhatnak, ha valami nem tetszik nekik. A kiszolgáltatott, beteg ember meg egyetértően bólogat, még ha nem is ért egyet az orvossal, ápolóval, mert nem ellensége önmagának. Tudja, bármikor visszakerülhet a szakorvoshoz. Sokszor ez a félelem meg a tehetetlenség igazgat.

A megye nagyobb városaiban a szakrendelések többségénél nem kell előre telefonon időpontot egyeztetni, hanem érkezési sorrendben látják el a betegeket. Hogy mikor? Az a várakozók számától függ, így ezért itt még nagyobb a tehetetlenségi nyomaték. Ami Szegeden, Vásárhelyen, Makón és Szentesen nőttön-nőhet, mert az ember nem tudja, vajon ő hová, kihez küldheti a másikat, ha baja, problémája van.