Szivattyútelepes dinasztia SzentesenFelvétel a kedvencekbe

Szabó Mihály megvédi a szentesieket

Balázsi Irén
2007-06-14

Gépészdinasztiába született a 41 éves Szabó Mihály, az Atikövizig szentesi szivattyútelepének vezetője, aki jelenlegi munkahelyéről szeretne nyugdíjba menni, mert annyira kedveli a gépeket és a természet közeli életet.

Órákig tudna beszélni a munkájáról a szentesi szivattyútelep vezetője, Szabó Mihály, akinek kisujjában van a gépészet. Nem véletlen, hiszen ebben nőtt fel Mindszenten. Az ottani szivattyútelepen dolgozott 1948-tól a nagypapája, Szabó G. Dezső, akit Gazsi bácsinak becéztek szerte a községben. Mihály édesapja vette át tőle a stafétabotot 1967-ben, és csak 2002-ben adta át a másik fiának, Zoltánnak. Ilyen értelemben gépészdinasztiának nevezi a családját a 41 éves Szabó Mihály, aki a mindszenti szivattyútelepről 1991. január 1-jén került az – akkor még – Ativizighez. Mint mondja, feleségével, Erzsivel előtte együtt végeztek el egy gépésztanfolyamot. Az csak természetes: az ő bizonyítványába jeles került, de a neje is szépen teljesített. Így aztán mindketten értenek a szentesi telep működtetéséhez.

A csongrádi út mellett máig üzemképesek az 1925-ben készült gőzmeghajtású szivattyúk, amelyeket bárkinek szívesen megmutat Szabó Mihály, ha előre jelzi érkezését. Amikor Szentesre költözött a Szabó házaspár, éppen akkor kezdték elektronizálni a telepet. Így minden kábelről tudja, hová vezet, a hiba megkeresése nem jelent számára gondot. Most hat szivattyú van, s ezek egy másodperc alatt 4500 liter vizet képesek a Tiszába emelni. Az idén szerencséjük volt, mert nincs talajvíz, meg sok csapadék sincs, ezért még nem kellett beindítaniuk a búvárszivattyúkat. Ha nagy a víz, akkor bizony nincsen sem éjjelük, sem nappaluk, nem nézik az órát, hogy közalkalmazottakként már régen lejárt a munkaidejük. A pár évvel ezelőtti jelentős halpusztulást említi Mihály, amikor végigszivattyúzták a Kurcát és a Vekert, akadt dolguk éppen elég. Akárcsak 2000-ben és a tavalyi tiszai árvíz idején. A telep vezetőjének nagy a felelőssége abban, hogy a szentesieket ne sújtsa a természet.

Szabó Mihály szerint az ő munkájában az a szép, hogy a szabadban éli az életét, no meg olyan eszközökkel kell bánnia, amelyeket kedvel. Fiuk, Misi most ballag a Koszta József Általános Iskolából, és a helyi Pollák Antal Műszaki Középiskolában tanul tovább. Már ő is szívesen nézegeti a szivattyútelepi masinákat, ám édesapja egyelőre nem engedi az áram közelébe. De ha a fiú is megszeretné a gépészetet, akkor generációkon át apáról fiúra szállhat a mesterség a Szabó családban. Mihály mindenesetre nem bánná, ha az Atikövizig telepéről mehetne nyugdíjba évtizedek múlva.