Ünnepélyes keretek között a visegrádi várban avatták a Szent György Lovagrend tagjává Vas Zoltánt. A 42 éves férfit Cseke László, a rend kapitánya ütötte lovaggá, úgy, ahogy azt a filmekben is látjuk: mindkét vállát pallossal érintve.

– A Szent György Lovagrend tagjaival először az 1989 decemberi romániai forradalom idején találkoztam, amikor segélyszállítmányokat szerveztem, s vittem ki a szomszédos országba, közösen a máltai és johannita lovagokkal. Egyik tagjukkal öt éve ismét találkoztam, s baráti kapcsolatba kerültünk – avatott be a részletekbe Vas Zoltán. Egy idő után ez a szentesi barátja, Imre Károly kérdezte meg tőle, mit szólna, ha beajánlaná a lovagok sorába.
– Sokat gondolkoztam azon, méltó vagyok-e erre a megtiszteltetésre, végül elfogadtam az ajánlást – mondta Vas Zoltán.

Ám ahhoz, hogy az összesen 138 Szent György lovag egyike lehessen, még éveket kellett várnia. Három esztendővel ezelőtt elsőként a rend priorja, majd nagypriorja hallgatta meg, majd csak ezután idézték a rend magisztrátusa elé, a visegrádi királyi palotába.

A szegények gyámolítói A Visegrádi Várjátékokat rendező Szent György Lovagrend ősét azért alapította az Anjou-dinasztiából származó Károly Róbert, hogy a lovagok védjék a királyi családot, őrizzék Visegrádot és a koronaékszereket, valamint gyámolítsák a szegényeket és az elesetteket. Ma már csak ez utóbbi a lovagok feladata.

– Szigorú, de barátságos beszélgetésen vehettem részt. Előbb megbizonyosodtak, hogy tisztában vagyok-e a rendet 1326-ban megalapító Károly Róbert királyunk életével, a lovagrend történetével, szabályaival, illetve a Szent György-legendával. Csak ezután voltak kíváncsiak rám, az emberre – mondta.

Vas Zoltán a rend karitász szervezetének tagja, ami nem csoda, hiszen évek óta végez karitatív tevékenységet, pedagógusként óvodásokat, iskolásokat segít anyagilag és a munkájával, valamint egy erdélyi magyar iskolát is támogat. Ez utóbbit a hagyományápoláshoz szükséges és magyarságtudatot erősítő könyvekkel.

– Valamennyi lovagnak önmagának kell megkeresnie a feladatát és az annak végrehajtásához szükséges forrásokat – villantotta fel a lovagi élet hétköznapjait. Szentesi társaival ezért mártírhelyeket ápolnak, de ők helyezték el a rendőrség épületének falán Lakos József emléktábláját vagy állítottak kopjafát a Kurca-hidat védő magyar harckocsizó kapitánynak. És közösen ápolják az első világháborús szentesi sírokat is. Vas Zoltán most azt tervezi, hogy a vásárhelyi Dilinka temetőben nyugvó honvédok sírjait is ápolni, gondozni fogja.