Dokumentum a magyar tanyavilágrólFelvétel a kedvencekbe

Elboronálva Szentesen – A szereplők nem ismerik egymást

Blahó Gabriella
2007-03-27

Talán Csaba kapta a legjobb operatőrnek járó díjat az idei magyar filmszemlén a szentesi tanyavilágban forgatott alkotásáért. Az Elboronálva című, huszonkét perces alkotás pillanatfelvétel egy letűntnek hitt életformáról. A film két főszereplője természetesen szentesi.

Örökre szóló mozgóképet készítettek egy eltűnő vagy erősen átalakuló életformáról az Elboronálva című film alkotói. Bevallásuk szerint évek óta foglalkoztatta őket a téma. Vági Barbara szerkesztő Orosházán született, kötődése az Alföldhöz erősödött a közelmúltbeli árvízi forgatások kapcsán. Lapunknak azt mondta, mindig is kíváncsi volt arra, hogyan élnek az emberek a tanyákon. Azokban a kicsi házakban, amelyek az út széléről látszanak a távolban, ahol kifeszítve száradnak a ruhák, kutya szaladgál a ház körül.

Párizsban is vetítették

A film alkotói a szentesi tanyagondnoki szolgálattól kértek először segítséget a forgatáshoz. Kaiser Andrea, a szolgálat vezetője elmondta lapunknak, hogy a filmesek elsősorban családokat szerettek volna bemutatni. Ők javasolták nekik Ilonka nénit és János bácsit, a művészek pedig meggyőződtek róla, hogy mindketten érdekes, értékes emberek. A bemutató óta az idős férfi beköltözött Szentesre, az asszony viszont ma is a tanyán él. A film kifejezetten a filmszemlére készült, vetítette a TV 2, a Civil Tv, játszották párizsi filmszínházak.

Hevesi Ilona és Földvári Nagy János egymástól egy kilométerre él Nagytőke és Kajánújfalu határában. Egymással soha nem találkoztak. Magánnyal küszködnek a lassú hétköznapok folyásában, töprengések és valódi tennivalók között telnek náluk az évek. A film szerkesztője és operatőre egy esztendőn át időről időre meglátogatták őket, télen, tavasszal, nyáron és ősszel. Vági Barbara úgy érezte, hogy a két ember kifejezetten közel került egymáshoz: mindketten nagyon nyitottak és csodálatos emberek. A két idős ember rendszerint visszavárta a filmeseket.

Elkészült egy huszonkét perces dokumentumfilm, amelynek képi megfogalmazása kevéssé realista, mégis reális világról szól. Talán Csaba a zsűri értékelése szerint a tanyavilágban élő emberek lassú elmúlásának érzékeny operatőri eszközökkel történő ábrázolásáért érdemelte ki a legjobb operatőrnek járó díjat a 38. Magyar Filmszemlén. Az operatőr ezzel kapcsolatban lapunknak úgy fogalmazott: a díj számára megerősítés.