Több mint ötszáz aranyérem és megannyi serleg díszíti a szentesi Kovács Imréné Szűrszabó utcai otthonát, amelyben kiemelt helyen van Az év sportolója kitüntetés, amit az önkormányzattól kapott. A 86 éves Margitka néni megmutatja azt az újabb hat aranyat, amiket szombaton adtak neki a békéscsabai szenior úszóversenyen. Azt mondja az elismerésről: nem nagy dolog, hiszen a 85–90 évesek korcsoportjában már csak egyedül van, így természetes, hogy minden versenyszámot megnyer. – Nem hajtom magam túl, így is, úgy is első vagyok – mondja, majd hozzáteszi, nem az idő a lényeg, hanem az úszás maga. Amúgy hét számban tartja az országos csúcsot, de nemzetközi erőpróbákon is helytállt.

Kovács Imréné meséli, hogy tízéves koráig nem is tudott úszni. A szentesi ligetben akkor még csak egy kicsi medence volt, amelyikbe belelökte egy fiú. Összevissza csapkodott, hogy kievickéljen. Amikor nyugdíjba ment a Szabóipari Szövetkezettől, ahol könyvelőként dolgozott, hirtelen sok ideje lett Margitkának. – Az egyik legjobb szórakozásom volt, hogy kijöttem az uszodába – emlékezik a kezdetekre. A Delfin Egészségmegőrző Sport Klub színeiben 12 éve versenyez. Télen-nyáron mindig lent látják az uszodában. Tavaly még több mint ezer métert úszott le alkalmanként, mostanában már „csak" ötszáz és ezer méter között úszik. – Az egy év sokat jelentett – kommentálja. De ha megteszi a távot, feledi minden baját, mert – mint mondja – jó hatással van rá a mozgás. De nem csupán úszni, kerékpározni is nagyon szeret.

A minden szempontból teljes frissességnek örvendő Kovács Imréné azt mondja: az a lehető legrosszabb, ha a nyugdíjasok beülnek a fotelba, és egész nap a televíziót nézik. – Ők nem is élnek olyan sokáig – állítja róluk. Bezzeg Margitka még sohasem volt beteg. Boldog, elégedett embernek mondja magát, s ehhez a családja is hozzájárul. Büszke négy gyermekére: az orvos Ibolyára, az építész Árpádra, a testnevelő tanár Évára és a pedagógus Juditra. No meg persze a tizenegy unokára és a négy dédunokára. Családja is örül a sikereinek. Nem titkolja azt sem, hogy elsősorban a jóisten kegyelme segít mindig rajta. Szomorkodni csak akkor szokott, ha valamelyik családtagja beteg. Bántja egyébként, hogy a mai világban nem férnek meg egymással az emberek.

Ő mindenesetre bejárta Európát a családjával. Színházba, hangversenyre is szívesen megy. Látta Pesten a Van Gogh-kiállítást, előtte három könyvet olvasott a festőről. Beszél németül, és két évvel ezelőtt angolul kezdett el tanulni. Rengetegen köszönnek rá mostanában az utcán, nagyon népszerű Szentesen. Ám a legtöbbször nem is tudja, kinek fogadta a jókívánságát.