Botrány a Nagy szentesi
sportkönyv körül Bodrits legszívesebben elégetné a köteteket a
főtéren
Ajánlja a cikket?
| 2007-02-22 |
Balázsi Irén
A
tavaly decemberben bemutatott Nagy szentesi sportkönyv szerkesztője,
Bodrits István helyi könyvtáros kétmillió forintot követel a kötet
kiadójától, a városszépítő egyesülettől. A civilek azonban hallani
sem akarnak a kétmillióról. Bodrits ott tart, hogy legszívesebben
elégetné a könyveket a Kossuth téren.
Bodrits István úgy érzi, hogy megalázták.
Fotó: Tésik Attila
A városszépítő
egyesület, a könyvtár kht. és az önkormányzat kiadásában jelent meg
tavaly decemberben a Nagy szentesi sportkönyv című kötet, amelyet
Bodrits István helyi könyvtáros és országosan elismert lexikográfus
szerkesztett, de szerzőként is vállalt szerepet. Azt mondja, hogy
harmincéves munkálkodásának összes tapasztalatát felhasználta ebben
a kiadványban. Azt csak mellékesen jegyzi meg, hogy ötven műben
szerepel a neve, s most kezdi szerkeszteni a nemzetközi adatbázist,
a könyvtárosokat számba vevő „Ki kicsodát". Bodrits mégsem örül,
mert szerinte megalázták, vagy ahogy ő fogalmaz: sárba tiporták a
tudását a szentesi sportkönyv kapcsán. Úgy érzi magát, mint egy
festő, akinek az alkotáshoz megvették az állványt, az ecsetet és a
festéket, s amikor elkészült a kép, annak művészi értékéért nem
adtak semmit.
Kiderül: aláírt egy szerződést 200 ezer
forintról, amelynek egy részéből megvetettek vele egy számítógépet,
hogy otthon is tudjon dolgozni. A szerkesztő szerint ugyanakkor az
elvégzett munkájának az értéke több mint kétmillió forint. Az
ügyvédjével ezt tudatták a városszépítő egyesülettel. – A szellemi
munkámnak a semmibevétele ez – mondja, hozzátéve: nem az ő lelkében
van rendetlenség, hiszen a lelkét beletette az 1200 példányban
megjelent kötetbe. Most ott tart, hogy legszívesebben elégetné a
könyveket a Kossuth téren.
A kötet egyik szerzője és
szerkesztőbizottsági tagja Kis-Rácz Antalné úgy emlékszik: arról
volt szó kezdetben, hogy a munkával kapcsolatos költségeket kifizeti
a városszépítő egyesület. Ezt meg is tette. Ő egyébként egész nyáron
és ősszel dolgozott a kötetért, de szerette a munkát, mert a
városért fáradozott lokálpatriótaként. Szintén a szerkesztőbizottság
tagja volt Tímár Ferenc, aki nem talál kivetnivalót Bodrits
szakértelmében. Azt nem tudja megítélni, mi lehet a dolgok
hátterében. Az viszont bizonyos: mintegy harminc ember munkája van a
sportkönyvben, s lavinát indítana el, ha mindenki üzleti alapra
helyezné a városért végzett munkáját. Szerinte a kötethez és
valamennyi közreműködőjéhez méltatlan a kialakult helyzet. – Bodrits
István zsenialitása kellett hozzá, de a többiek segítségére is
szükség volt – állítja Tímár Ferenc.
A városszépítő egyesület
és a szerkesztőbizottság elnöke, Makra Zoltán azt mondja: Bodrits
állította össze a kiadvány költségvetését, amelyben szerkesztői
díjként nulla forintot tüntetett fel. A lokálpatrióta „húzó emberek"
szerény díjazást kaptak az egyesülettől: 40 ezer és 100 ezer forint
közötti összeget. Az elnök azt is elmondja, hogy Bodritsnak szerinte
méltányos a 200 ezer forint, amelyből még járna neki 80 ezer, de nem
küldött róla számlát. A városszépítő egyesület közgyűlésén olyan
határozat született, hogy Bodrits követelésével nem értenek egyet.
Bodrits István ügyvédje, Kicska Zoltán lapunk érdeklődésére
azt közölte: a városszépítő egyesülettel kötött szerződést egy éven
belül meg lehet támadni, ami a szerkesztői és szerzői díj
aránytalansága miatt jogi szempontból indokolt lenne. Kicska
mindenesetre a békés megoldásra törekszik, ám Bodrits dönt majd az
ügyben.