 |
 Még mindig imád pólózni, nyerni 
Tóth
László, az elpusztíthatatlan center |
| ||||||||
| ||||||||||
|
Az elmúlt hét végén jeles jubileumhoz érkezett Tóth László, a Szeged Beton férfi vízilabdacsapatának centere: a Neptun ellen szerepelt négyszázadszor az OB I-ben. |
| ||||||||
Zavarba jött – Nem vagyok valami nagy statisztikus, nem számolom a meccseimet, úgyhogy alaposan meglepődtem – emlékezett vissza az ünnepi pillanatra a Beton egykori 287-szeres válogatott centere, aki játszott a '88-as (5. hely), a '92-es (6.) és a '96-os (4.) olimpián, a szerb Becsejjel nyert BEK-et és négy bajnokságot, a Vasassal Magyar-kupát ('92), a Szentessel második lett az OB I-ben ('91), a Szegeddel harmadik (2005). – Mivel nem számítottam rá, kicsit zavarba is jöttem. Felemás érzések kavarogtak bennem: egyrészt mindenképpen büszkeséggel töltött el e jeles jubileum, másrészt viszont azt juttatta eszembe, milyen gyorsan telik az idő. Arról nem is szólva, ha nem légióskodom öt évadon át külföldön, már bőven 500 meccs fölött járnék.
A néhány hét múlva 39. születésnapját ünneplő kiválóság már-már a csoda kategóriájába tartozik. Ennyi idősen is a legjobbak között tartják számon az egyik legnagyobb fizikai megterheléssel járó sportágban, ott is a „húsdarálónak" számító centerposzton. – Azért én is érzem már, hogy múlnak az évek, manapság jóval több időre van szükségem a regenerációra. Az új szabályok bevezetésével annyira átalakult, felgyorsult a póló, hogy a feladatomat csak rutinból már nem tudom megoldani. Kicsit mást edzek, mint a fiatalabbak, ebben maximális partner az edzőm, Gyöngyösi Andris, akivel annak idején a Fradiban és a nemzeti gárdában is együtt játszottunk. Csak akkor tudok hasznára lenni a Betonnak, ha pihent, friss vagyok. A motivációval sohasem volt bajom. Imádok nyerni, hihetetlenül jó érzéssel tölt el még harminc év vízilabdázás után is, amikor a meccsek előtt beugrok a vízbe, ha sikerült gólt szereznem, ha kiállíttatom az engem fogó bekket, ha bejön egy olyan figura, amit az edzéseken gyakorolunk. Szeretem az öltöző hangulatát, a közösséget. Nem tudom elképzelni az életem póló nélkül. Holnapután El Classico Vasárnap különleges meccs vár rá, megyei rangadón, szülőváro- sában, Szentesen ugrik vízbe. – Némi túlzással magunk között a Barcelona–Real Madrid focimeccsekhez hasonlóan El Classicónak nevezzük a szomszédvárak összecsapását. Ezen aztán tényleg nem számít, mennyi pontot gyűjtöttek addig a csapatok, nem számít, kinek milyen a játékosállománya, biztos, hogy mindenki beledöglik a vízbe a győzelemért. Ezektől függetlenül mi vagyunk az esélyesebbek, természetesen érvényesíteni akarjuk a papírformát.
| ||||||
|
||
|
||
