Erzsike néni már megbékélt a sorsával Hozzáadás a gyűjtőhöz
Nagybátyja volt a csongrádi honatya, Eke Károly

Ajánlja a cikket? A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
| 2006-12-09 | Balázsi Irén

Megbékélt már a sorsával a csongrádi Vincze Sándorné, aki nem csupán otthonra, de családra is lelt a hajléktalanok átmeneti szállóján Szentesen. Az intézmény minden munkatársát szereti. A 72 éves asszonynak, aki egykoron Kádár János titkárnőjének édesapját is gondozta, Eke Károly, Csongrád egykori országgyűlési képviselője volt a nagybátyja.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Vincze Sándorné Erzsike egykoron Kádár János titkárnőjének édesapját is gondozta. Fotó: Gyenes Kálmán
A szentesi hajléktalanszálló konyhájában találjuk Vincze Sándornét, aki Erzsébetnek és Katalinnak mondja magát, hozzátéve magyarázatként, hogy Csongrádon mindenkinek két keresztneve van. A többségében katolikusok lakta városból került ugyanis bő egy éve a szentesi intézménybe, ahol megköszöntötték a névnapján. A 72 éves asszony már megelégelte, hogy egyik albérletből a másikba kényszerült. Mindenhol csak a pénzét vették el, pedig ő megdolgozott a nyugdíjáért. Erzsike néni 36 éves munkaviszony után 64 ezer forintot kap havonta, ezzel elégedett is. A hajléktalanok átmeneti szállóján sokat megtakarít ebből, mert ott tízezer forintot kell fizetnie. – Nem voltam herdálós sosem, most 200-250 ezer forint van a kártyámon – mondja. Azért gyűjti a pénzt, mert szociális otthonba kérte a felvételét, és ott az ellátás többe kerül, mint az átmeneti szállón.

Gyors- és gépírást tanult Szentesen fiatal korában Vincze Sándorné, aki adminisztrátori, könyvelői képesítést is szerzett, de még a kocsmárosi vizsgát is letette. Csongrádon a járási tanácsnál dolgozott, s amikor az megszűnt, a bútorgyárhoz került. Ott szakszervezetis lett, és beteglátogatással is megbízták. Rengeteg rászorulónak adott segélyt, aminek kapcsán úgy fogalmaz: „Nem voltam én soha rossz csaj."

Van kiút

A hajléktalanok átmeneti szállóján jelenleg huszonketten élnek. Az éjjeli menedékhelyen 18 személy húzhatja meg magát este 6-tól reggel 8 óráig. A népkonyhán húszan kaphatnak díjtalanul ebédet. A nappali melegedőbe harminc nő és férfi kap bebocsátást. A kései órákban utcai szociális munkát is végeznek az intézmény szakemberei: egyik ilyen alkalommal a Kurcából mentettek ki egy férfit, akit hazavittek a tanyájára. Az eredményes pályázatuknak köszönhetően eddig 18 személyt sikerült megszabadítaniuk a hajléktalan léttől: ők 20 ezer forintot kapnak havonta lakbér- vagy rezsitámogatás címén, s ennek segítségével kezdhettek új életet.

Meglehet, talán éppen ez lett a veszte. Meséli, hogy Kádár János titkárnőjének az édesapját gondozta, s annak halála után megörökölte a házát. Ám feltűnt egy távoli rokon, aki eladta Erzsike néni hajlékát. Ennek 5-6 esztendeje.

Addigra azonban már minden szerettét elkísérte utolsó útjára. – Nyolc halottam van Csongrádon, a temetőben – szakad ki Vincze Sándornéból. Ott nyugszik az édesapja, az anyukája, négy testvére, a férje és az egyetlen fia. A gyermekük 29 éves korában ment el, előtte hat esztendeig hordták kezelésre a szentesi műveseállomásra. Akkoriban sokat segített rajtuk Csongrád egykori országgyűlési képviselője, az ismert rádiós és televíziós személyiség, Eke Károly. Erzsike néni anyukájának volt a legfiatalabb testvére, de pár esztendeje már Szentesen nyugszanak a hamvai. – Egyedül maradtam a nagyvilágban – fogalmaz Erzsike néni, leszámítva a keresztgyerekeit, akik élik a maguk életét.

A Kocsyné Takács Ildikó vezetésével működő intézményről elismerően beszél az idős asszony, aki szerint lelkiismeretesek a munkatársak. Azt is elárulja, hogy alkalmanként bizony elmennek a szállóbeli sorstársaival a közeli szórakozóhelyre, ahol élvezik az élőzenés műsort. Megisznak közben egy-egy üdítőt, és éjjel fél tíz körül hazaindulnak. A kapuzárás ugyanis 10-kor van, s nem akarják megsérteni a házirendet.

– Azzal nem segítenék magamon, ha mindig sírnék, csak tönkremenne az idegrendszerem – állítja Erzsike néni. Annál nagyobb fájdalmat nem tud elképzelni, mint amikor az ember elveszti a családját. De a sorsát senki sem kerülheti el. – Ezt mérte rám az Isten – nyugtázza. Ennek ellenére minden reggel és este imádkozik.


Továbbá:
Uniós engedélyt kapott a Vasútépítő Kft.
Régi-új pályázó a Petőfi Szállóra
Portánként csak öt disznó röföghet
Megismerhetik a pályázatokat
Megjelent a Nagy szentesi sportkönyv