Nyolcvanéves a fekete kerámia atyja Városszerte oktatnak Bese László tanítványai Ajánlja a cikket? | 2006-10-12 | Balázsi Irén A most nyolcvanesztendős Bese Lászlónak köszönhető, hogy fennmaradt a szentesi fekete kerámia. Születésnapján a tisztelői a helyőrségi klubban köszöntötték a nyugállományú honvéd alezredest. Az ünnepelt büszke arra, hogy a város majdnem mindegyik iskolájában működik kerámia szakkör, ahol az ő tanítványai oktatnak. Bese Lászlót a szentesiek nevében is köszöntötte Berki Gáborné, a helyőrségi klub igazgatója. Fotó: Vidovics Ferenc A szentesi Bese László művésze a fazekasságnak, erről díjak, kitüntetések sokasága tanúskodik a Jókai utcai ház szobájában a vitrinbe zárva. A konyhaszekrényben megannyi díszes csomagolású palack sorakozik, hogy viccesen azt mondtam Laci bácsinak: akár italboltot is nyithatna ezekből. Hiába no, olyan sok a tisztelője, aki ajándékokkal halmozta őt el a helyőrségi klubban rendezett minapi ünnepségen. A szentesi fekete kerámia mindig vidám atyamestere azt mondta: örül annak, hogy épen-egészségben megúszta a nyolcvan évet. A honvédségtől 1974-ben őrnagyként vonult nyugállományba, pár évvel ezelőtt pedig alezredessé léptették elő. Ugyancsak az ősi hagyományok ápolásáért lett 2004-ben a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetés jogos tulajdonosa. Hosszú utat tett meg, amíg odáig eljutott. A szentesi Korsós soron lett tanonc még 1940-ben Berényi László fazekasmesternél, akitől a mázas kerámia készítésének tudományát tanulta. A mesterének az apja, Berényi Bálint a közeli Jókai utcában lakott, s az ő műhelyéből kerültek ki a fekete kerámiák. Laci bácsi azt mesélte az idős mesterről: olyan nagy tekintélye volt, hogy még a családtagoknak is kezet kellett csókolniuk neki. Tőle leste el Bese László az égetést, mert hiába kérdezte meg, mitől lesz fekete az edény, mindig azt válaszolta: titok, majd megtanulod. Később fejtette csak meg, hogy az öreg azért nem fedte fel a titkát, mert nem tanult vegytant, ezért nem volt képes elmagyarázni, milyen folyamat játszódik le a tűzben. Laci bácsi azonban megtudta: a vas-oxid társul a szénvegyülettel, s az feketíti meg az edényt. De hogy mitől szentesi a fekete kerámia? Az edényre kerülő díszítési minták, formák alapján lehet azonosítani azokat. Az ősi szentesi fekete kerámiát azonban még nem díszítették, hanem az egész tárgyat fényesre csiszolták kaviccsal. Bese László nem mindenben követi a hagyományt, mert nem mindenhol csiszolja fényesre az egyes darabokat, hanem virágmintákkal díszíti azokat. Az inasiskolában Drahos István grafikusművész volt a rajztanára, s a tőle tanult motívumokat ültette át a fekete kerámiára kavicsceruzával, ám saját maga is alkotott új mintákat. A segédlevelén 1943-ban száradt meg a tinta, de pár év múlva hivatásos katona lett. A tanult mesterségét csak akkor kezdte gyakorolni Bese László, amikor nyugállományba vonult. Neki köszönhető, hogy nem szakadt meg az ősi hagyomány. Alkotásai a világ minden tájára eljutottak, mégsem erre a legbüszkébb. Sokkal inkább arra, hogy tanítványainak – Magyar Ágnesnek, Janó Tibornak, Wolford Ilonának, Bors Károlynak, Kádár Virágnak és Kádár Barbarának – átadta a tudományát. Ma Szentes szinte valamennyi iskolájában működik kerámia szakkör, ahol a tanítványai oktatják a fiatalokat. Otthoni műhelyében azért még biztosan befűti a fatüzelésű kályhát, mert ki sem bírná korongozás nélkül. Ám ideje nagy részét inkább a mesterségbeli tudományának átadására szánja a tiszti klubban és a nemrégiben avatott művészetek házában.