Szabó Csaba: A szentesi fényirda Mi a kedvenc helye? Ajánlja a cikket? | 2006-08-31 | Blahó Gabriella Mi a kedvenc helye? – kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól, közszereplőktől és nem közismert emberektől is. Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár járdaszigetet is megjelölhetnek, de a választást meg kell indokolni. Reméljük, érdekességeket – személyeket és helyeket – ajánlhatunk így olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk. – A szentesi fényirda élő kapocs, amely a befejezetlen múlthoz vezet bennünket – mondja Szabó Csaba organista, aki magát így nevezi: helóta és bánatkertész. A neves alkotó állati tetemekből állítja össze páratlan műveit, emlékeztetve a folyton múlandó értékeire. A belvárosi fényirdához minden messziről jött barátomat elvittem már, és ezt a jövőben is meg fogom tenni – ígéri. – Ez a város nagyrészt vályogból épült házakból áll, amelyek hamarosan az enyészeté lesznek. Szentes nem hasonlít Velencére, ahol a kőből emelt paloták és lakóházak évszázadok múltán is egy szép korszakról üzennek. A fényirda ezért fontos: élő múzeum. Ha bemegyek, a fotókon láthatom Cseuz Bélát, aki valaha ennek a városnak a főépítésze volt, és én a róla elnevezett utcában lakom. Ez a hely azért is nevezetes, mert itt forgatták az egyik legfontosabb mai magyar író, Závada Pál Jadviga párnája című regényéből készült film egyes jeleneteit. Az épületre Rádai Mihály is kíváncsi volt. Ez élő hely, patinás hangulat árad belőle. Áron fiammal is jártunk itt, a gyerekek szívesen vizsgálgatják a régi fényképező masinákat a műteremben és élvezettel bújnak be a piros üvegablakkal fedett sötét szobába, ahol régen előhívták a filmeket. Tetszik nekem nagyon a fényirda, örömmel ajánlom mindenkinek.