A leváltott múzeumigazgató kíváncsian várja a
folytatást
Elmondta, hogyan értendő a 33 órás munkanap
Ajánlja a cikket?
| 2006-08-03 |
Bakos András
Nem ment el a
fegyelmi tárgyalásra, amelyen végül elbocsátották, lapunk kérdéseire
azonban válaszolt Vörös Gabriella. A Móra Ferenc Múzeum volt
igazgatója azt mondja, igenis közel egymilliárd forintba került az
autópálya nyomvonalának föltárása. A megyei önkormányzat szerinte
olyasmit kifogásol, amit a 2003-ban megkötött szerződésben még
jóváhagyott.
Vörös Gabriella kíváncsi arra, hogy mi
minden történik még vele és a múzeummal Fotó: Schmidt
Andrea
– Az önnel szemben elindított
fegyelmi vizsgálat összegző megállapítása az: megfelelő
dokumentumokkal nem tudja alátámasztani, milyen teljesítésért
cserébe fizetett ki a múzeum közel 500 millió forintot, és nem
életszerűek a bizonylatok. Mi erről a véleménye? – Mi minden
pénzt a szerződések alapján fizettünk ki. Ahhoz, hogy el tudjuk
kezdeni a munkát az autópálya nyomvonalán, szerződést kellett
kötnünk a Nemzeti Autópálya Rt.-vel, majd az alvállalkozókkal.
Mielőtt ezt aláírtuk volna, megmutattuk a megyei önkormányzatnak.
Átolvasták, kifogásaik voltak, mi kijavítottuk az általuk javasoltak
szerint, így írtuk alá. A kifizetés módjával akkor nem volt gondjuk.
Szóba került, hogy ha a múzeum nem bíz meg alvállalkozót, olcsóbb
lett volna a munka. Ez nem így van: egyszerre százötven ember
dolgozott, az ő foglalkoztatásukhoz olyan háttérre lett volna még
szükség, amit mi nem vállalhattunk. A munkát viszont a törvény
szerint nekünk kellett megszerveznünk: nagyon rövid határidővel
kellett elvégezni egy nagyon nagy feladatot.
– Pontosan
mekkorát? – 2003 tavaszától 2005 augusztusáig 370 ezer
négyzetméteren folyt a földmunka, a feltárás és a leletmentés,
összesen harminc lelőhelyen majdnem tízezer régészeti objektumot
találtunk, ezeket a szakmai előírásoknak megfelelően fel kellett
tárni, dokumentálni. Külön informatikai labort hozott létre a múzeum
erre a célra.
– A földmunkákkal, őrzéssel megbízott
Arch-homo Bt., illetve kft. hogyan került képbe? – Amikor a
szerződést megkötöttük, a múzeumot még nem kötelezte a törvény arra,
hogy közbeszerzés keretében válasszon alvállalkozót. Meghívásos
pályázatot hirdettünk, és a legkedvezőbb ajánlatot fogadtuk el: az
Arch-homoét. A cég három éven át nem emelte az árait. Arról, hogy a
bt.-t miért követte a kft., nem szeretnék nyilatkozni, ez jogi
kérdés.
– Azt is hibául rótta föl a megyei önkormányzat,
hogy a múzeum drága pénzért bérelt terepjárókat, és ezek között
voltak, amelyek össze is törtek. – Mi már a kezdetekkor – az
NA Rt. tanácsára – vásárolni akartunk terepjárókat a munkához, mert
tudtuk, hogy a bérlés horribilis összeg, havi 450 ezer forint. Épp a
megyei önkormányzat nem járult hozzá az
autóvásárláshoz.
– A közgyűlésen elhangzott, a múzeum
közel egymilliárd forintot kapott az autópálya-ásatásokra. Ez a
munka tényleg ennyi pénzbe kerül? – Igen, a szerződött
összeg 800 millió forint plusz 12 százalék áfa volt. Ez ennyibe
kerül: az NA Rt. 2003-ban – amikor az Orbán-kormány útépítéseinek
körülményeit vizsgálták az üvegzsebprogram elindítói – különösen
vigyázott arra, hogy négyzetméterre kiszámolva úgy szerződjön
velünk, ahogyan másutt, más múzeummal.
– A közgyűlésen
szóba került: a dokumentumok szerint az alvállalkozó dolgozói
„olykor 33 órát dolgoztak egy nap". – Többször is elmondtam,
jegyzőkönyvbe is, hogyan fordulhatott ez elő. Sajnálom, hogy az
érveim nem hangzottak el a közgyűlésen. Az alvállalkozó dolgozói
közül néhányan éjjeliőri munkát is vállaltak: ott töltötték az
éjszakát az ásatás helyén, hétvégén is, és előfordult, hogy a váltás
később érkezett. Ez azonban néhány alkalommal fordult
elő.
– Egymillió-kétszázezer forintos havi régészeti
fizetésről is szó volt. Ez azért nagyon nagy összeg. – Ez
egyedi eset. 2004 májusában ott toporogtak a régészek mögött az
útépítők: naponta tizenkét órát, s még többet kellett dolgozni,
szombat-vasárnap is. Ekkor valóban ekkora bruttó összegről szóló
számlát állított ki a régészeti munkáért a vállalkozás, de a
munkaóra díja pontosan megegyezik azzal, amit a közalkalmazott
régész kap munkaidőben. Valóban soknak tűnik, de nagyon sok munka is
van mögötte.
– Nem volt ott a közgyűlésen, amikor a
sorsáról döntöttek. Arra hivatkozott, nem tartja szabályosnak az
eljárást. Nem bánja, hogy nem ment el? Ott ütközhettek volna az
érvek. – Valóban hivatkoztam szabálytalanságra, de a
vizsgálat módja is elkeserített, a kezdetektől fogva. 2005. december
10-én, szombaton volt az autópálya avatása, mi december 12-én
tartottuk a várban az évzáró összejövetelünket, ahol az ásatások
sikeres befejezéséért jutalom járt. Közvetlenül ezután kezdték el a
vizsgálatot a revizorok, épp, amikor szabadságra mentem. Kértem,
hogy hallgassanak meg tanúkat, bizonyos ügyben kérjenek még
szakértői véleményeket, erre nem került sor.
– A megyei
közgyűlés elnöke egyszer azt is elmondta, a revizorok nem véletlenül
most vizsgálódtak: szerinte a múzeumon belül sokakban ellenérzést
szült, hogy az autópálya-ásatásokra nagyon sok pénzt költhettek el,
miközben ebben a munkában csak néhányan vehettek részt, és ez
feszültséget szült. Mit gondol erről? – Furcsállom, hogy ezt
az elnök úr mondja. Ami a kollégáimat illeti: 2005-ben, amikor a
kivitelezés közben előkerült lelőhelyeket kellett föltárni sürgősen,
a múzeumi régészek közül egy kivételével mindenki dolgozott más
lelőhelyen. A külső vállalásainkat pedig úgy kellett ellátni, hogy a
belső munkák folytatódjanak. A múzeumi kollégák írásban nyilatkoztak
arról, hogy nem kívánnak az autópálya-ásatáson dolgozni. Ugyanakkor
rendelkezésünkre állt egy fiatal, szabad csapat, amely gyakorlott
volt ezen a téren, őt választottuk.
– A megyei
önkormányzat a fegyelmi vizsgálat anyagát elküldi a rendőrségnek,
miután a közgyűlés szerint fennáll a vagyon elleni bűncselekmény
alapos gyanúja. Hogyan folytatódik az élete a múzeum
nélkül? – Jogi szakértőt kértem fel, és kíváncsian várom, mi
minden történik még velem és a múzeummal.