A lexikonszerkesztő a
multik ellenfele
Szentes és Szeged is szerepel a Révai új kötetében
Ajánlja a cikket?
| 2006-07-13 |
Balázsi Irén
Megjelent
a Révai Új Lexikona 17. kötete, amelyben a szűkebb pátriánkból
Szentes, Szeged, Szőreg, Székkutas, Szatymaz és Tápé szerepel. A
hiánypótló sorozat Csongrád megyei szerkesztője, Bodrits István
szentesi könyvtáros, lexikográfus úgy jellemzi a művet: jelzőket nem
használnak benne, a tények így is magukért beszélnek.
Bodrits István szentesi könyvtáros,
lexikográfus büszke lehet a Révai Új Lexikona Csongrád megyei
szócikkeire. Fotó: Tésik Attila
A
szentesi Bodrits Istvánt nemcsak Csongrád megyében ismerik, régen
beírta nevét a lexikográfia történetébe. Alapos és nagy
szakértelemről tanúskodó munkái alapján nem véletlenül figyelt fel a
könyvtárosra a szekszárdi Babits Kiadó, amely 1995-ben kezdett hozzá
a Révai Új Lexikona első kötetének megjelentetéséhez. A szentesi
szakembert bízták meg a sorozat Csongrád megyei vonatkozásainak a
szerkesztésével, a megyénket bemutató szócikket pedig ő maga írta. A
lexikon 17. kötete jelent most meg július elején, és ebben olvasható
Szatymaz, Szentes, Szeged, Székkutas, Szőreg és Tápé története. A
Révai utolsó kötete a tervek szerint ősszel kerül majd a
boltokba.
A külső szemlélő azt látja, hogy a mostani sorozat
hasonlít a múlt század elején kiadott 21 kötetes Révai Nagy
Lexikonához. Bodrits István azt mondta, hogy csak külsőleg hasonlók
a könyvek, tartalmukat és céljukat tekintve különböznek. Az új
sorozat főszerkesztője, Kollega Tarsoly István ugyanis a sorozat
indításakor azt tapasztalta, hogy a multik magyarországi
térnyerésével kezd eltűnni a nemzeti kultúra. Bodrits és Csongrád
megyei munkatársai ezért főleg az értékmentés szolgálatába
szegődtek. Szinte az utolsó pillanatban kezdték gyűjteni a viharvert
20. század fontos történéseit és jeles személyiségeit bemutató
dokumentumokat.
Míg a Révai Nagy Lexikona a magyar és
egyetemes történelmet, a kultúra, a tudomány és más területek
fejlődését mutatta be, Bodrits István az új sorozatot kifejezetten
magyar lexikonnak említette. Ez a kiadvány a 19. század végétől
napjainkig követi nyomon a magyarság Kárpát-medencei históriáját, és
emléket állít a jeles személyiségeknek. Ugyanakkor bemutatja az
intézményhálózatot, a minisztériumoktól kezdve a helyi
egyesületekig.
A vizsgált időszakban háromszor indult
„népvándorlás" hazánkból a nyugati országokba. – Nemcsak kiemelkedő
magyar személyiségek hagyták el a szülőhazát, hanem közösségek,
egyesületek, levéltárak semmisültek meg – fogalmazott Bodrits
István. Ezért az elveszettnek hitt adatokat a szócikkek szerzőinek
újra meg kellett keresniük. Amikor a Csongrád megyei szakemberek –
Szegedről Kanyó Ferenc és Farkas Csaba, Szentesről Balázs György és
Labádi Lajos, Csongrádról Sebestyén István, Hódmezővásárhelyről
Herczeg Mihály, míg Makóról Halmágyi Pál és Tóth Ferenc – Bodrits
koordinálásával elkezdték a munkát, megyénkben 59 önálló település
volt. Algyő önállóvá válásával már 60 helység történetével
foglalkoztak.
De nem érték be ennyivel, mert feldolgozták
mindazoknak a településeknek a históriáját, amelyek valaha önállóak
voltak. Így külön szócikk foglalkozik például a Csongrád határában
lévő Bokrossal vagy a Szentes külső városrészének számító
Magyartéssel. Így hetven települést örökítenek meg Csongrád megyéből
a Révai Új Lexikonában. Nem is akármilyen színvonalon.
Bodrits István úgy jellemezte a Révait, hogy az nem
politizál, jelzőket nem használ, csak tényeket közöl. Ő egyébként
azt vallja: ez a munka kulturális szenvedély, ami a nemzet
fennmaradását szolgálja.