Csorba Gyula: a szegvári
vármegyeház Mi
a kedvenc helye?
Ajánlja a cikket?
| 2006-06-29 |
Blahó Gabriella
Mi a
kedvenc helye? – kérdezzük Szeged és Csongrád megye lakóitól,
közszereplőktől és olyanoktól is, akik nem közismert emberek.
Városrészt, utcát, épületet, intézményt, kocsmát, parkot, akár
járdaszigetet is megjelölhetnek, de meg kell indokolni a választást.
Reméljük, érdekességeket – személyeket és helyeket – ajánlhatunk
olvasóink figyelmébe, és azt is, hogy amikor befejezzük, többet
tudunk egymásról és a helyről, ahol élünk.
A szegváriak számára fontos közösségi térré
vált a patinás kastélyudvar. Fotó: Tésik
Attila
– Kedvenc helyem a szegvári
vármegyeház udvara – mondja Csorba Gyula (képünkön), a
szegvári–szentesi Civil Tv felelős szerkesztője. A különösen szép
környezet patinája, hangulata rendkívül egyedi, ahogyan történelme
is. 1718 óta áll itt épület, amely az évszázadok folyamán a
vármegyegyűléseknek is helye volt.
A hagyomány szerint itt
ugratta Rózsa Sándor a lovát, riogatva a báli közönséget. Apácák is
laktak itt, óvoda és árvaház működött korábban a helyiek által
kastélynak hívott épületben. A kastély most is mintha a falu fölött
létezne, ahogyan szegvári barátom, Szűcs Zoltán fogalmazta meg:
„mint akiben senki nem lakott" – egy külön ékkő nekünk.
Az óriási fák alatt, a
barokk stílusú erkély árnyékában romantikus gondolatai is könnyen
támadhatnak bárkinek, megérint a múlt. Ihletett hely mindenképpen,
amelyet – azt hiszem, mondhatom bátran – a közelmúltban
megtöltöttünk élettel. A szegváriak számára az egyik legfontosabb
közösségi térré vált a kastélyudvar, ahol összejövünk, ha valamit
ünneplünk. A termekben kiállításokat rendez a falu, a zöld pázsit
elég nagy játéktér a gyermekeinknek. Úgy vélem, minket, szegváriakat
tartásunkban erősít, hogy ott lehetünk. A hovatartozás-tudatunkban
lényeges szerepe van ennek a térnek, ahol én is mindig jól érzem
magam.