Párhuzamos naplók:
gyermeknapra
Négy gyerek mesél arról, milyen egy napja
Ajánlja a cikket?
| 2006-05-27 |
Átlagos
a május végi ünnep ott, ahol minden egyes nap gyermeknap – mint az
ásotthalmi Lajos, a mórahalmi Puhalák, a szegedi Benedek, vagy a
szentesi Oczella családban. Négy gyerek mesél arról, milyen egy
napja.
„A legszívesebben gyermekekkel
beszélgetek; tőlük még remélhetem, hogy majd értelmes lények
lesznek" – mondta Sören Kierkegaard dán író, filozófus. Kész csoda:
gyermek! Csak hagyni-segíteni kell kibontakozni. Milyen a
köztünk-velünk élő csodák, a gyermekek gyermeknapja? Átlagos a május
végi ünnep ott, ahol minden egyes nap gyermeknap – mint az
ásotthalmi Lajos, a mórahalmi Puhalák, a szegedi Benedek, vagy a
szentesi Oczella családban. Négy gyerek – Vanda, Nimród, Eszter és
Kornél –, másképpen szólva két harmadik osztályos tanuló és két
nyolcadikból ballagó kamasz, vagyis két városi és két tanyáról
iskolába járó diák mesél arról, milyen egy napja.
Keringőzve edz Benedek Eszter és partnere.
Fotó: Frank Yvette
Kitűnő táncos és
diák
– Hatkor indul a napom. Az ébresztő után
szendvics vagy gabonapehely a reggelim – ismerteti a gyors
készülődés menetét Benedek Eszter, aki naponta hat-hét órát is
iskolapadban ül. Örül, hogy a mások által „versenyistállónak" is
nevezett egyetemi gyakorlóba, a „kis Ságváriba" jár. Az osztályban –
az övével együtt – általában 10-11 kitűnő bizonyítvány születik.
– Ez nem stréberség – utasítja vissza a megbélyegzést. – Magunk
miatt tanulunk. Hogy saját jövőnk legyen!
Fogorvosként apja
nyomdokaiba léphetne Eszter, de ezt a vonalat talán az öccse követi.
Anyja munkáját, a gyógyszercég képviseletét sem csinálná szívesen,
mert sok utazással jár. Úgy gondolja: felnőttként külföldön és
szállodamenedzserként élhetne. Készül a kihívásokra: franciát már
harmadikos kora óta, angolt ötödiktől tanul. A következő négy év a
„nagy Ságváriban", vagyis a gimnázium francia két tannyelvű
osztályában vár rá. Közben persze folytatja a táncot, ami másodikos
kora óta a kedvenc időtöltése.
– Tanulással edzés előtt és
utána legalább egy-egy órát foglalkozom. Általában este tíz körül
fekszem le. Bulizni nemigen járok, mert a hétvégéken gyakran veszünk
részt versenyen a táncos párommal, Széll Józsival. A kedvencem a
rumba és az angolkeringő – mindkettő lassú és szerelmes
tánc.
Számos, a Pro Art Tánciskolával elért sikere közül
Eszter a bajai versenyen begyűjtött aranyéremre a legbüszkébb. –
Nehéz sport a tánc, mert fontos a technika – magyaráz. De a tánc
több mint sport, művészet
is.
Ú.I.
Csodagyerek – Liszt és
Polgár
A ma Ausztriához tartozó Doborjánban
született 1811-ben Liszt Ferenc, aki már 9 éves korában önálló
koncerteket adott Kismartonban, Sopronban és Pozsonyban, ahol néhány
főúr ösztöndíjjal jutalmazta meg a csodagyereket. A szülei Bécsbe
küldték, ahol egyre ismertebb lett, többek közt Beethoven is
felfigyelt a fiatal Liszt tehetségére, akinek tudását csakhamar a
kor legjobb zongoraművészéhez, Chopinéhoz hasonlították. Különleges
tehetségnek számított Jókai Mór (1825-1904) is: a félénk kisfiú első
verseskötete tízéves korában jelent meg. A debreceni Csokonai Vitéz
családban pedig Mihály (1773-1805) két-három évesen már a betűk
formája iránt érdeklődött a felnőtteknél.
Korunk
legismertebb magyar csodagyerekeivel a Polgár család büszkélkedhet:
a sakk világában a kisgyermek koruktól világszínvonalon játszó
Polgár nővérek (Zsuzsa, Judit és Zsófia) neve fogalommá vált. A
kiugróan tehetséges magyar fiatalok nevét napjainkban leginkább a
számítástechnikához, a modern fizikához és az űrkutatáshoz
kapcsolható tudományok terén kapja szárnyra a hírnév.
Egy
svéd tanítónő, Ellen Key, a haladó gyermeknevelés ügyének apostola
1900-ban a gyermekek századának nevezte a huszadikat. Ez
figyelmezetés: nem elég egyetlen gyermeknap a földgolyó kétmilliárd
apróságának valamennyi gondja megoldásához, joga érvényesítéséhez.
J. N. J.
Oczella Kornél szerint tanulni könnyű. Fotó:
Blahó Gabriella
A lényeg: a
logika
Oczella Kornél reggel pontosan hat óra
negyven perckor kel. – Hideg vízzel felfrissítem magam,
reggelizek, aztán irány az iskola – mondja a szentesi Petőfi diákja.
Egy tanítási napon átlagban öt órát hallgat végig, különösen a
matekot szereti, mert abban van logika. Az az izgalmas, hogy ki kell
számolni, ki kell következtetni a megoldást. A tanítás végén az
ebédet az iskolában eszi meg a többiekkel együtt. Szerinte az a jó a
napköziben, hogy semmiképpen nem marad el a leckével, másnap nem
kell izgulni, hogy mit szól a tanító néni.
Minden napra jut
egy-két elfoglaltság. Jár sakkozni, furulyázni, focizni, kórusban
énekelni és külön angolórára. A sakk a logika miatt érdekes,
furulyázni szeret, a futball a minden. A kórusba édesanyja vitte el,
az Új Hajtás 102 Ifjúsági szervezetnél énekel a többi kisgyerekkel.
A különangolra rajta kívül még öt-hat diák jár – együtt
könnyebb.
– Az iskolában nem kell tanulni, csak órán
odafigyelni – jelenti ki Kornél, aki nagyon jó bizonyítványra
számít. A nyári szünetben szerinte nem lehet fejlődni, csak
ellustulni, elpihizni, a nagy ráérésben muszáj valamit csinálni,
akkor is kell elfoglaltság. Alig várja a focitábort. Gyermeknapon
kirándulni szokott, most valószínűleg Szegedre megy a szüleivel.
– Ott érettségizett most a bátyám – meséli – a nővérem meg
elsős gimnazista Szentesen. Kornél büszke az apukájára, aki orvos a
kórházban és az anyukájára, aki az öregek otthonát vezeti
Mindszenten. Oczella Kornél arra készül, hogy ha nagy lesz,
régész lesz. Nem csak a kincskeresés miatt, hanem mert érdekli az
ókor...
B. G.
Széttartó párhuzamosok a
mórahalmi iskolában
„6.30: Ébresztő! – kezdődhetne
Lajos Vanda képzeletbeli naplójában. – Anya apával együtt a tanya
körül, a földeken dolgozik. Néha én is segítek: szeretek sepregetni,
pucolni a zöldséget. Tanulni is szeretek. De még jobban
ugrókötelezni: csapatban elsők is lettünk..." „6.30: Felkelek –
állhatna Puhalák Nimród blogja élén. – Iskola, ebéd, aztán
számítógép. 15.00: Elindulunk két testvéremmel és apukánkkal
Szegedre az edzésekre, 19.30-ra érünk vissza a tanyánkra. Támadó
középpályás vagyok, profi focista szeretnék lenni."