Kétlaki életet él a szentesi család tanyájuk leégése után Csányiék ma is visszajárnak Ajánlja a cikket? | 2006-05-26 | Balázsi Irén Örül a szentesi bérlakásnak a Csányi család, amelynek még februárban leégett a tanyája a szegvári határban. Kétlaki életet élnek egyelőre, mert naponta kijárnak a tönkrement otthonuk közelében lévő jószágokhoz. A hét gyermeket nevelő házaspár szeretne házat venni vagy építeni, ám a pénzintézetek szóba sem állnak velük. Csányiné Süli Márta a hároméves Szilvivel és a hatesztendős Krisztivel naponta kimegy a szegvári határba. Fotó: Tésik Attila A szegvári és a szentesi önkormányzat segített a Csányi családnak, amelynek – mint arról beszámoltunk – még februárban leégett a két település közötti határban lévő tanyája, és mindene odaveszett. A kissé távolabbi gazdasági épületnél viszont szerencsére megmaradtak a birkák meg az aprójószágok, ezekhez naponta kimennek, mert gondoskodni kell róluk. Sőt a családfő, Csányi József a tűzeset óta az éjszakákat is ott tölti, nehogy új gazdájuk legyen az állataiknak. Azóta már húztak fel egy húsz négyzetméter alapterületű épületet, abban elfér az ágy, asztal és szék. Most is itt alszik éjjelente a hétgyermekes apuka. A feleség, Csányiné Süli Márta azt mondta, a bajban jöttek rá, mennyi segítőkész ember van ebben az „őrült, hajtós" világban. Olyanok nyújtották jobbjukat, akikre nem is számítottak. A szegvári önkormányzat a tragédiájuk hallatán gyorssegélyt adott, a szentesi meg bérlakást utalt ki számukra a kertvárosi tízemeletes ház kilencedik szintjén. A férj félt attól, hogy a tanyavilágban nevelkedett, örökmozgó gyermekeik mennyire tudják majd elviselni a lakótelepi léttel járó bezártságot. Azt mesélte Márti: nem győznek betelni a kicsik azzal, hogy rögtön folyik a melegvíz a kádba, van villany, és minden a kényelmüket szolgálja. A diplomás anyuka elmondta, februárban egy értékbecslőt kértek fel, kalkulálja ki, mennyibe kerülne komfortosíttatni a tanyájukat. Márti emlékezete szerint pénteken jelentkezett az illető, hogy közölje az összeget, ámde éppen előtte csütörtökön veszett oda mindenük. Így utólag felfogható ez szerinte valami jelnek: ott már nem érdemes befektetniük. Amúgy tizenhárom éve kötött házasságot Csányi József és Süli Márta, ugyanennyi esztendős a legidősebb gyermekük, s a tanyában szintén ennyi ideig élt a család, amikor bekövetkezett a baj. Mostanra azonban megszoktak a szentesi bérlakásban, amelyet két évre utaltak ki nekik. – Ezért már most benne van a levegőben, mi lesz azután – vallotta be az édesanya. Tízéves fiuk, Józsi egyszer azt mondta, ő nem akar elmenni a Köztársaság utcai tízemeletesből, „ideiglenes lakásfoglaló" lesz. A család mindenesetre próbálja megalapozni a jövőt: kinéztek egy félkész házat a város szélén, még az ára is kedvező. A hét gyerek után kapnának szociálpolitikai támogatást, csakhogy a saját tőke hiányzik. A pénzintézetek így aztán nem állnak szóba velük. – Ördögi kör ez – állította az anyuka. Mégis azzal vigasztalja magát, hogy bár rossz a kétlaki élet, az ingázás a szentesi bérlakás és a szegvári tanyavilág között, de a gyerekeiknek jobb lett. Van íróasztaluk otthon, azon lámpa világít, kinek-kinek saját ágya, ahol a kis „kincseiket" pakolhatják kedvük szerint. Az anyukájuk naponta vagy hatszor beindítja a mosógépet, elfér a fagyasztóláda is a lakásban. A rezsitől eleinte azért tartott a család, ám lakbérrel és mindennel együtt húszezernél nem kell többet fizetniük havonta. Továbbá: A szentesi vízilabdás rekordnyereménye Listát készítenek a felügyelők Harminc éve az egészség nehéz szolgálatában Ezrek voltak a szentesi expón A Szentes Expó a verseny pillanatképe