Juhászok között a legügyesebb leány A szentesi Kovács Erzsébet folytatta a családi tradíciót Ajánlja a cikket? | 2006-05-11 | Blahó Gabriella Fiús viseletben legények között a juhászversenyt egy szentesi lány nyerte meg a hódmezővásárhelyi állattenyésztési napokon. Kovács Erzsébet minden feladatot kiválóan oldott meg, a birkanyírás számára nem jelent kihívást. Ez nem véletlen, hiszen volt kitől tanulnia, ugyanis apja és nagyapja is juhász volt. Kovács Erzsébet a versenyen jól oldotta meg a feladatokat A juhok kivételes bánásmódot igénylő állatok, melyek alaposan meghálálják a gondoskodást – mondja Kovács Erzsébet. Az ifjú hölgy foglalkozásáról az őt nem ismerők nyilván először feltételeznének valami kifejezetten nőies szakmát, hamar kiderül azonban, hogy itt egészen másról van szó. A vásárhelyi állattenyésztési napokon ugyanis maga mögé parancsolta férfitársait, hiszen a versenyen ő vizsgázott legjobban a juhokból. Barátai Böbének szólítják a mosolygós fiatal nőt, aki végzettsége szerint mezőgazdász, a vásárhelyi főiskolán szerzett diplomát két esztendeje. Böbe jól oldotta meg a feladatokat, idén ezért lett győztes újra az elmúlt évi teljesítményéhez hasonlóan. A megmérettetéshez a juhászok hagyományőrző viseletben vonultak fel. Mivel a népies korszakban nők egyáltalán nem űzték ezt a foglalkozást, ezért Böbe a fiúk ruháját öltötte magára. Erre a vidékre jellemző a kúpos kalap, a tulipános mellény, a csizmanadrág és a hozzá illő lábbeli. A versenybírók természetesen azt is díjazták, az induló juhászok mit tudnak mutatni a régi korok ízéből. Böbe szerint fontos, hasznos, ugyanakkor élvezetes is, hogy évente legalább egyszer egy társaságot alkotnak a juhtenyésztésben érdekeltek – év közben a sok munka miatt erre alig adódik alkalom. Az állattenyésztési napokat pedig kitűnő hangulatban töltik el. Erzsébetről civilben senki sem gondolná, hogy férfias szakmát űz. Fotók: Tésik Attila A szentesi lány agrárium iránti vonzódása nagyon erős, hiszen már az apja és a nagyapja is juhász volt, az öccse is ezt a foglalkozást választotta. A családi gazdaságban van alkalma kamatoztatni tudását, melyre nagy kedvvel tett szert az idők folyamán. Négyszázharminc juhot tartanak Szentesen, emellett szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel is foglalkoznak. Böbe azt mondja, szükség van a több lábon álló gazdaságra, mert a birka nem hoz túl jó jövedelmet ezekben az időkben. Legfeljebb a bárány kel el jó pénzért Olaszországban, a nyírt gyapjú kilogrammonként mindössze ötven forint itthon. Érdekes jelenség ez – mondja a juhászlány –, hiszen a boltokban a feldolgozott gyapjú ennél sokkal többe kerül. Úgy tűnik, hogy az agrárpolitika semmivel nem támogatja a juhtenyésztést. A merino típusú birkák nem adnak annyi tejet, hogy azt eladni lehessen, vagy belőle sajtot készíteni, ezért marad a húsállatként való tenyésztés. Megkérdeztük Böbét, miért szereti annyira a juhokat, a válaszadás előtt kicsit elgondolkodott. Azt mondta, ha elfogadható feleletet várunk tőle, azzal valószínűleg nem tud szolgálni, hiszen a gazdálkodásnak csak a hátrányait tudja felsorolni. Mégis úgy érzi, megőrülne, ha egy irodában kellene naphosszat ülnie. Az állatokkal való foglalatosság valamiféle szabadságot ad az embernek, a pusztában való lét, a hatalmas égbolt és a napsütés mind-mind elég vonzóak ahhoz, hogy ne is keressen magának más elfoglaltságot. A családi gazdaság mellett állásban is állatokat gondoz: helyettesként vezet libatelepeket Szentes határában. Továbbá: Átváltoztattuk Százné Nagymihály Erzsébetet Sötétlő moraj az utcán Mindig érdekelte a kifutók világa Gaál Emese: ''Nem várok kivételezést a gáton'' Változni már nem, csak játszani akar