A kórházak pénze Bakos András jegyzete Ajánlja a cikket? | 2006-05-10 | Bakos András "Ha az egészségügy privatizációjáról esik szó, többnyire valami ismeretlen – szükségszerű vagy rettenetes – dologként beszélnek róla a politikusok." Ha az egészségügy privatizációjáról esik szó, többnyire valami ismeretlen – szükségszerű vagy rettenetes – dologként beszélnek róla a politikusok. Pedig Hódmezővásárhelyen nemrég élőben meg lehetett figyelni, hogyan viselkedik a külföldi tőke a magyar egészségügyben. A műveseállomások országos hálózatát működtető Frensenius átszervezésbe fogott, a csökkenő állami finanszírozás miatt. A német vállalat vezetői eldöntötték, hogy nincs szükség a vásárhelyi dialízisközpontra: a betegek utazzanak Szegedre vagy Szentesre. A tőkés tehát az egészségügyben is úgy gondolkodik, hogy nem a haszon a biztos, hanem a költség – abból lehet faragni. Az önkormányzat azonnal lépett, ahogy a Frensenius terve kitudódott. Lázár János polgármester azt mondta, márpedig tovább fog működni a központ Vásárhelyen: vagy kiírnak egy pályázatot a feladat ellátására, vagy a kórház lesz a fönntartó. Az önkormányzat fellépése is érthető: így viselkedik mifelénk az a helyhatóság, amely nem akarja, hogy polgárainak élete a mostaninál érzékelhetően nehezebb legyen. Arról egyelőre nincs hír, melyik megoldást választják a vásárhelyiek. A közgyűlés képviselői nemrég rendkívüli ülést tartottak, de a téma nem a műveseállomás ügye volt, hanem a kórház adósságállománya. Amikor a Horn-kormány idején elterjedt a hír, hogy bezárnák a szentesi és/vagy a makói kórházat, mindkét városban tüntetést szervezett a helyi önkormányzat. Szentesen elindult a kórház felújítása, és ennek a munkának az volt az üzenete, hogy márpedig itt nem lesz bezárás, se leépítés. Makón is elkezdődött a rekonstrukció. Itt a helyi politika erején felül segített, egy komputertomográfot is szerzett a kórháznak: ne kelljen ezért a vizsgálatért Szegedre utazni többé. Ám közben nem jutott több pénz az egészségügyre. Sokak szerint ez a kormány bűne. Azt aztán nem tudni, mennyiben ezen, s mennyiben a vezetői képességeken múlott, hogy az elmúlt években hol az egyik, hol a másik kórházban nőtt meg az adósságállomány. A makói helyzet nemrég épp stabilizálódott, amikor Szentesen küldték el a főigazgatót, részben az elszabadult adósság miatt – pedig eredetileg őt is azért hívták, hogy összébb húzza a nadrágszíjat egy korábbi eladósodás után. A mostani vásárhelyi igazgató is ilyen feladatra kapott megbízást nemrég. Jó páran közben látni vélik a megoldást. Az egyik kórház adósságát kezelő pénzügyi szakember azt mondta nemrég – azzal, hogy ha leírom a véleménye mellé a nevét, nem áll szóba többé velem –, hogy ennél több pénz nem lesz az egészségügyre soha, hiába fogadkozik a kormány és az ellenzék. Tehát a megye kórházainak meg kellene osztaniuk a munkát. Hosszú távon nem működik rentábilisan egyik intézmény sem, ha mindenütt van mindenféle osztály. Meg kellene állapodni, hogy az egyik szakmát az egyik kórházban műveljék és fejlesszék, a másikat a másikban, a beteg meg igenis utazzon. A magyar egészségügy minden héten megbízhatóan szállítja a felszínt borzoló botránytémákat a sajtónak. Most a rosszul tárolt védőoltásokról szóló hír hallatán mondja azt a magyar beteg, hogy nálunk semmi sem változik. Szerintem a legkomolyabb változás akkor várható, ha a politika – a helyi politika – képes lesz a föntebb leírt kérdést őszintén megbeszélni. Kérdés, mikor lesz annyi bizalmuk egymás iránt az ellentétes pártállású, de a saját értékeiket egyformán, oroszlánként védelmező önkormányzatoknak. Mert a jelenlegi állapot fönntartásához is egyre nagyobb bátorság kell. Továbbá: Pótérettségi Meghibbant a barométer? Vészhelyzeti erények Tiszta lappal Nyárfapehely