A két jó barát: Szőke és Badár Hozzáadás a gyűjtőhöz
Dumaszínházat csináltak a szentesi Életjelnapokon

Ajánlja a cikket? A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
| 2006-05-06 | Blahó Gabriella

Dumaszínházat hozott Szentesre a mindig nyerő páros, Szőke András és Badár Sándor. A két jó barát viszonya igen régi, az abszurd humor és a geg nagymesterei elválaszthatatlannak tűnnek. Egyedi látásmódjuk kettős: ugyanarról a dologról képesek egyformán másként gondolkodni.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Harminchat éve együtt: Szőke András és Badár Sándor. Fotó: Blahó Gabriella
Az Életjel Kulturális Egyesület meghívta a város, Szentes szülötteit: adják elő magukat. Szőke András és Badár Sándor a helynek szóló műsorral készültek a „stand up comedy" műfajában.

Megpróbáltuk megkérdezni Szőkét és Badárt, mit jelent számukra az elmúlt közösen eltöltött harminchat év, mi ez a barátság elnevezésű és rendszerváltó korokon átívelő jelenség – ketten egyszerre kezdtek el beszélni és azt várták, a másik mikor hagyja abba, ki folytatja még. Mikor befejeződtek a külön előadott nevetés nélkül kibírhatatlan szónoklatok, Szőke azzal fordult hozzám, a kérdezőhöz: „Tudtad, hogy abszurd helyzet lesz, nem?"

Befejezetlen történet

A szituáció jellege hűen visszaadja a fővárosi kritikusok által pontosan megfogalmazott Szőke-féle kimondatlan ars poetica lényegét: létezik az alaptörténet, ami kicsit misztikus, bizarr, talán bűnregénybe illő, mindenképpen furcsa, az értelem felszínén játszadozó történet, amiben mégsem a sztori az igazán fontos, hanem az, hogyan mondja el. Mintha mindig keresné az elmondás mikéntjét. A módokat, mint lehetőségek sorát vonultatja fel és rendszeresen „kiszól" a filmből. Az egész estés alkotások egyike sem vezet el a megoldáshoz, mindig befejezetlen a történet, mert a történet Szőke szerint, akár az élet, folytatódik, nincs tehát megérkezés.

Szőke András minden eddigi filmjében játszott Badár Sándor, akit Budapesten a legjobb magyar karakterszínészként emlegetnek. „Megemelkedett az ázsióm – mondja magáról – színésznek hívnak." Róla az a hír járja, hogy képtelen megtanulni a nem Szőke-filmekhez készült forgatókönyvben számára megírt szöveget, három mondatnál többet még sosem jegyzett meg. „Nem igaz, volt hogy négyig jutottam" – mondta.

Badár, a forgalmista

A kreativitás elválaszthatatlan forrás mindkettejük számára, minden mindig akkor alakul ki, amikor történik. „Így az igazi" – véli a rendező. Magyarázatképpen elmondta, hogy amikor egy jelenetben Reviczky Gábor valóban attól tartott, hogy Badár tényleg ráejti a vaskályhát, akkor megjelent az arcán a valódi rémület, hát ezek a legjobb felvételek, Sándor büszke lehet rá, hogy végül melléejtette.

Természetes harmóniát alkot a kép, amint Badár Sándor áll a szentesi vasútállomáson forgalmistaként tárcsával a hóna alatt. Tényleg bakterként kezdte.

Az ő megjelenése és sugárzása az az arc, mely egyenes folyománya lehetne a Menzel-filmek magyar verziójának, szigorúan ellenőrizve persze. Sándor azt mondja, imádott vasutas lenni, de a lovakat most már jobban szereti. Vele kanadai szánhúzó kutyák is megjelentek kerekes szánon az Alföldön, mert a Szőke-filmekben semmi sem elképzelhetetlen, semmi sem nonszensz.

Szőke asszonya

András egy szeghalmi lányt választott nőül maga mellé, Sándor feleségével együtt neveli Tamás nevű fiát. András nem teszi be a lábát Sándor otthonába és viszont – kettejük között oly erősen vibrál a légtér, hogy harmadik személy számára hosszú távon elsodró élmény lehetne. Nem véletlenül érezte elveszettnek magát Szőke, amikor Badárt baleset érte és harminckilenc helyen tört szét a koponyája. Igen, András zokogott. Isten és az orvos segítségével ép elmével, egészségben maradt közöttünk a legnagyobb magyar karakterszínész, aki folytatja, mert a fejsérülés témát elnyűtt ügyként hátradobta.

A fotózáshoz leültettük őket, akkor Szőke András érdekesen nézett rám. Kérdeztem tőle, mondani akar talán még valamit? Hatásszünet után leheletnyi pillanattal azt mondta: „Nincs vége, tudod." És csak nézett, azzal a tekintettel, amitől megnyílik az égbolt. Mosolyogni kellett.

Filmek
A Szőke–Badár páros föllép a Duma Színházban és a Fábry Showban, s persze Szőke András filmjeinek állandó szereplője Badár Sándor. Ilyen film a Hatvankilenc (1987), a Vattatyúk (1990), az Európa kemping (1991), a Citromdisznó (1989–1992), a Kiss vakond (1993), a Boldog lovak (1995), a Helyfoglalás, … (1999), a Tündérdomb (2000), a Zsiguli.