Katasztrófaturisták és
aggódó ''bennszülöttek'' A
turisták kilátója lett a Belvárosi híd
Ajánlja a cikket?
| 2006-04-24 |
Cs. Gát László
Olyan lett
a szegedi Belvárosi híd az árvíz ideje alatt, mint valami kilátó.
Még hajnalban, lámpával a kezükben is odamennek a szegediek, hogy
lássák, mi a helyzet.
Déltájban kerékpárral már nem lehetett
szabályosan áthajtani a hídon Fotó: Karnok
Csaba
Hajnali háromnegyed ötkor
néhány megtáltosodott autó százzal húz át a Tisza egyik oldaláról a
másikra. A híd közepén hátizsákos fiú zseblámpa fényénél szemléli a
folyót. Sokat nem láthat, hiszen még koromsötét van, de a víz
jellegzetes illata jól érezhető.
– Nagyon jön a víz –
állapítja meg Szirmai Zsolt, aki annyira megijedt a nagyréti hírek
hallatán, hogy nem tudott aludni, és kisétált a folyóhoz, hogy saját
szemével győződjön meg: itt még nincs probléma.
A
hídfeljáróban egy lány gubbaszt. Ő nem az áradás miatt „kapott
sokkot", hanem mert a diszkóban elhagyta a barátja. Azt mondja,
felőle akár ki is önthet a folyó.
Világosodik, egyre többen
érkeznek a hídhoz, hogy megszemléljék, mi is történt éjszaka.
Az első turistacsoport tíz óra tájban érkezik Budapestről. A
nyugdíjasok zöld esőkabátot viselnek.
– A múzeumba, a dómba
és egy jó halászlére érkeztünk. Első utunk azonban a híd, ahonnan
jól látható, milyen hatalmas a Tisza – mesél az útvonaltervről
Kis-István Jenő, a csoport istápolója. Majd megkérdezi: tényleg
vízben áll a halászcsárda? A válasz hallatán fölkiált: „Jézusmária!
Halljátok, mekkora itt a víz?"
Déltájban kerékpárral már nem
lehet szabályosan áthajtani a hídon Újszegedről: a járdákon
tolonganak az emberek. Így volt ez az elmúlt hét minden napján. Egy
biciklist véletlenül le is löktek az úttestre. Szerencsére az arra
haladó járművek csak lassan közlekednek, hiszen az emberek is
folyamatosan szaladgálnak egyik oldalról a másikra,
fényképezőgépükkel a nyakukban.
– Már egy órája itt állunk.
Ugye nem lesz baj? – kérdezi Táborosi Béla a mellette álló hölgytől.
A nő egy ideig nem szól semmit, majd kisvártatva: – Félek, papa! És
megszorítja a férje kezét. Kicsit távolabb két férfi majdnem hajba
kap. Azon vitatkoznak, hogy merre kell menekülni, ha átszakad a
töltés Szegednél.
Délután sem csökken a forgalom a hídon.
Néhányan bedobnak egy-egy üveget a folyóba, hogy kipróbálják,
mekkora a sodrása. Tempósan halad a víztömeg, de nem elég gyorsan ér
célba, hosszú levonulásra számíthatunk. Jól tudja ezt mindenki a
hídon is. – A neheze még hátra van. Haragos a szőke Tisza – sóhajt
fel Sárosi Béláné. Azt mondja, a természet nagy úr, ha az ember
ellenkezik vele – például kivágja a fákat a hegyekben –, súlyos árat
fizet érte.