Az egyiknek sikerül, a
másiknak nem
Szentesi fiatalok a kábítószer fogságában
Ajánlja a cikket?
| 2006-04-22 |
Balázsi Irén
Sikerült
megszabadulnia a kábítószertől annak a szentesi fiatalnak, aki a
helybeli drogcentrum munkatársaitól kap lelki vigaszt. Egy
élsportoló viszont korábban áldozata lett a gyilkos szernek, míg egy
másik fiút a barátnője óvott meg a drogtól.
Találkozót beszéltünk meg a szentesi
drogambulancián egy fiatallal, aki szeretne talpra állni. Azt
reméltük, ha megismerik a kálváriáját a szűkebb és tágabb
környezetében, talán jelentkezik valaki, s nyújtja a kezét neki. Ám
az egészségügyi intézmény páciense utóbb nem merte vállalni a
nyilvánosságot, mondván: ha a nevét és az arcképét is adja a
történethez, még inkább megbélyegzik őt a lakóhelyén. Kár lenne
pedig érte, mert eddig sokat tett azért, hogy kiszabaduljon a drog
fogságából.
Eltöltött ugyanis kilenc hónapot az egyik
rehabilitációs intézetben. Amikor onnan hazaengedték, felkereste a
rendelőintézetnél tavaly megnyílt drogcentrumot. Dr. Rideg Sándor
főorvos és munkatársai jelentik a fiatal számára a lelki támaszt,
segítenek neki feldolgozni a kudarcokat. Munkahelyet keres
tudniillik magának, hogy biztos egzisztenciája legyen, ám mindig
fenntartással fogadták jelentkezését a cégeknél. Valamilyen
úton-módon csak kiderül: régebben a szer rabja volt az egyébként jó
szakmával rendelkező fiatal. De még lehet is, ha nem talál
kapaszkodót.
Köztiszteletben álló szülők gyermekéről beszélt
lapunknak Garai Sz. Imre, aki hosszú ideig foglalkozott
ifjúságvédelmi témákkal, részt vett a drog terjedésének
megelőzésében, valamint a DADA-program felelőse volt a rendőrségen
nyugállományba vonulásáig. A fiú történetét felidézve azt mondta:
élsportolóként rossz társaságba került, és ott próbálta ki a szert.
Egyre többet fogyasztott később belőle, s függővé is vált. A
rehabilitációs intézetben aztán leszokott a drogról. Csakhogy megint
hozzányúlt. Húszéves volt, amikor meghalt – tudtuk meg Garaitól, aki
szerint a fiatal kálváriája a szülők válásával kezdődött. Mégis azt
állítja a szakember, hogy van kiút a poklok poklából. Példaként
említett egy másik fiút, aki tizenévesen került a látókörébe.
Unatkozó aranyifjúként élte mindennapjait, amelyeket később a drog
tett változatossá, izgalmassá. Ez a fiatal egy kislánynak
köszönheti, hogy még idejében sikerült visszafordulnia a pokolba
vezető útról.
Életének következő állomása már az egyetemi
diploma átvétele volt. Azt állítja Garai Sz. Imre: a
hozzátartozóknak és a tágabb környezetnek óriási hatása van a szert
már kipróbálók sorsának alakulására.