Mondd, te kit választanál?
Kampány nélkül is tudják, kire voksoljanak
Ajánlja a cikket?
| 2006-04-04 |
Újszászi Ilona
Majdnem
mindig a bizonytalanok döntik el a demokratikus választások
kimenetelét. Ám a rendszerváltozás utáni tanulási folyamat hatására
változik a biztos pártválasztók és a bizonytalanok közötti
határvonal helye. Csongrád megye egyfajta keresztmetszetét adva
szegedieket, vásárhelyieket, szentesieket és csongrádiakat
kérdeztünk a kampányról, s arról, hogy mi alapján választanak a
jelöltek és a pártok közül.
A szentesi városellátósok munkáját nem
zavarja a társak politikai hitvallása: Lakatos György és Bakai
István jobbra, Halmai Ferenc balra húz, Lakatos Ernő még
bizonytalan Fotó: Tésik Attila
Annál
fertőzöttebb egy város a kampányplakátoktól, minél nagyobb –
állapíthatjuk meg Szegedtől Csongrádig autózva. Szegeden például
szombaton kora reggel, a Bécsi körúton a hirdetményektől eddig
érintetlen lámpaoszlopokat is bekenték ragacsos vörös igenekkel a
szocialisták plakátolói. Másfelé meg a jobboldali jelöltek narancsos
mosolya az uralkodó. Ezt színezik tovább a kicsik: a szadesz kékje
és a fórum zöldje.
Plakátfal az út
mellett
Másfajta túlzást tapasztalhatunk az
ugyancsak megyei jogú Hódmezővásárhelyen. A főút mentén minden
oszlopot beborít a Fidesz–KDNP-jelölt kétféle és többméretű arcképe,
de legalább a villanykarókat kímélő technikát
alkalmazva.
Szentes a kiegyensúlyozott erőviszonyok városának
hat: a két nagy párt jelöltjének portréja váltakozva tűnik föl a
főút mentén. Igaz, a városból Csongrád felé távozót Orbán Viktor
Hajrá, Magyarország!...-os óriásplakátja és a szellemeskedő helyi
szlogen búcsúztatja: „A tavasz nyerő tippje: Szirbiket a
Parlamentbe!"
Csongrád meg maga a titok: keresve is nehéz
kampányolós hirdetményt találni. Mintha itt mindenki tudná, kire
voksol április 9-én. Tudni talán tudják, a városkának és az ott
lakóknak ki és mi hoz jót a következő négy évben, de mondani nem
akarják tippjeiket a csongrádiak.
Tudjuk, kitől mit
várhatunk
– Az emberek ennyi idő után már
megtanulták, mi lesz az ígéretek sorsa, s leszűrik maguknak a
tanulságot: a választás egy nagyotmondó verseny – összegzi
tapasztalatát az ősz pajeszú, középkorú férfi. Magát mégsem
bizonytalannak, inkább olyan választónak mondja, aki csak
négyévente, a szavazatával politizál.
– Nincs értelme a
kampánynak – jelenti ki az ötvenes hölgy. – Inkább az árvíz elleni
védekezésre költenék a plakátokra és reklámokra kidobott pénzt.
Ennyi idő alatt már megtanultuk, melyik párttól mit
várhatunk. Szentes nyíltabb. A városellátónál dolgozó, a Coop ABC
előtti virágágyást rendező brigád tagjai kétfelé húznak, de emiatt
nincs köztük vita. Lakatos György és Bakai István a Fideszre, Halmai
Ferenc Gyurcsány Ferencre szavaz. Társuk, Lakatos Ernő még nem
tudja, de talán „Orbán Viktorra, mert mikor itt járt, a
sportcsarnokban, megígérte, hogy jobb lesz."
– Szerencsét hoz
minden pártnak a kéményseprő – mondja Becsei Sándor. A szentesi
szerencsefi egy csepp politikai eszmefuttatás után összegez: a maga
egyetlen voksát 56 év tapasztalata alapján adja – a
baloldalnak.
A vásárhelyi belváros zöldséges standja kicsi
fórum is, ahol megvitatják a város, meg az ország ügyes-bajos
dolgait.
– Amelyik hihetőbben mondja a beszédében, hogy a
nyugdíjat emeli, arra szavazok – ha egyáltalán elmegyek –, legyint
Feri bácsi. – Van az országnak annyi baja, hogy a szegény embernek
csak a tarisznya marad.
– A férfiak közt beszédtéma a
politika. Mi, asszonyok nem politizálunk – vázolja a helyzetet
Kissné. – Otthon se beszéljük meg, ki kire szavaz. Nálam a józan ész
diktál ebben a választásban is.
Egyensúly a
kicsiktől
A szegedi Tesco parkolójában sietősebbek
az emberek.
– Hülyének nézik az emberfiát! Ne akarják nekem
megmondani, mit szeretnék, tudom én azt: legyen békesség és normális
élet – hadonászik az őszes úr. – Ne kampányoljanak! Az egészségügyet
tegyék végre rendbe!
– Mindegyik megmutathatta már, mire
képes – mutat a plakátsorra Tata István. – Nekem ennyi elég, hogy
tudjam: egyikre se szavazok. Otthon maradok.
– Elmegyek, de
csak azért, hogy a kicsikre szavazzak. Ellensúlyozni kell valahogy a
nagyokat, hogy békesség legyen a parlamentben – kontráz az előző
mondatot elcsípő asszony. – Az egyik ikszet tőlem az egyik kicsi
jelöltje, a másikat, a listásat a másik kis párt kapja.