Az életét köszönheti alkotásainak az árpádhalmi Szabó Margit Aki köt, horgol, hímez Ajánlja a cikket? | 2006-01-10 | A szentesi könyvtárban láthatók az árpádhalmi Szabó Margit kézimunkái, melyek között zsűrizett darabok is vannak szép számmal. Az alkotó köt, horgol, hímez, de még fát is farag, s az elkelt darabokért kapott pénznek köszönheti az életét. Szabó Margit munkái között zsűrizettek is vannak. Fotó: Tésik Attila Az árpádhalmi óvodában tanulta meg annak idején Szabó Margit, hogyan kell egy gombot felvarrni a ruhára, és akkor sajátította el a szálvarrás technikáját is. Az iskolában Rózsa Ferenc volt az igazgató, s ő arra is ügyelt, hogy a politechnikaórákon a gyerekek elsajátítsák a kötés, horgolás és hímzés fortélyait. Nos, Szabó Margit jó alapokat kapott gyerekkorában, erről meggyőződhetnek a szentesi könyvtárban rendezett kiállítás látogatói is. Kézi hímző és zászlókészítő bemutatójára invitált a meghívó, de az alkotó munkáit látva ezermesternek nevezhetjük őt. Hiszen még fafaragásra is vállalkozik Margitka. Amúgy pedig több mint három évtizedet dolgozott az egészségügyben, a szentesi kórházban is lehúzott pár esztendőt. Persze a népművészetben képezte magát, Pesten országosan ismert néprajzkutatóktól sajátította el a tiszta forrást. Ezért aztán nem meglepő, hogy zsűrizett munkák is kikerültek a kezéből. Az unokáinak szép ruhákat varrt, amikor táncoltak a lánykák, a tűpárnának szánt gyöngyös papucs pedig iparművészeti darab. Szabó Margit még azt a babát is maga készítette, amelyik 150 éves makói viseletet hord. A másik babán pedig az a magyar ruha van, amely az övé volt óvodás korában. Eredeti lenvászon az anyaga a nagymágocsi énekkar fellépő öltözékének, ez szintén Margitka keze munkáját dicséri. Jól mutatnak benne az asszonyok, annyi bizonyos. De van a mesterművek között egy olyan csipketerítő, amelyet az ember horgoltnak gondol. Ám kiderül, hogy öt kötőtűvel készítette az alkotója. Kézművességgel 1982 óta foglalkozik Szabó Margit, akinek népművészeti igazolványa is van. Az utóbbi időkben divatosak lettek a zászlók olyan értelemben, hogy a kisebb települések is készíttetnek maguknak. Legelőször Battonya zászlaját hímezte, ezt követte az árpádhalmiaké. Azt meséli, hogy régebben festették ezeket a jelképeket, ám hamar tönkrementek a csapadéktól. A hímzés viszont állja az időt. Most éppen Rákóczifalva vezetői kérték meg őt, hogy a II. Rákóczi Ferenc tiszteletére száz éve készült, teljesen megrongálódott zászlót varrja újra. Tavaszra kell végeznie a munkával, ám mielőtt átadja, megszentelteti majd. Naponta úgy tíz órát kézimunkázik Szabó Margit, akinek a szó szoros értelmében ez az élete. Azt mondja, hogy tavaly belvizes lett a háza, s csaknem rádőlt a fal. A mesterremekeiből akkor sikerült valamennyit pénzzé tennie, hogy elhárítsa az életveszélyt. Szerinte az a baj, hogy nincs olyan bolt, ahol vevőre találnának a zsűrizett darabok. Ezért várja már, hogy elkészüljön a szentesi Petőfi utcában a kézművesek háza, ahol árulhatnák az ő portékáit is. Továbbá: Találgatják, mikor nyílik a Tesco Száz éve változatlan a tempó Megduplázódott a drogosok száma Tesco-járat indul Szentesen is Nagyvárosiasodik, gyarapodik Szentes