Könyvéből öt egyetemen tanítanak Ajánlja a cikket?         | 2005-11-18 | Balázsi Irén Harmincöt éve tanít műszaki tárgyakat a szentesi Zsoldos Ferenc Szakközépiskolában Pigler László, aki harminckét esztendeje maga is tanul. A gépészmérnökből lett pedagógus pszichológiából doktorált, s az idén megjelent könyvéből öt egyetem hallgatói sajátíthatják el a pedagógiai gyakorlat lélektanát. Pigler László külföldön is elismerést szerzett. Fotó: Gyenes Kálmán Gépészmérnökként került a ma is Csongrádon élő Pigler László a szentesi Zsoldos Ferenc Szakközépiskolába, ahol műszaki tárgyakat tanít harmincöt éve. Ehhez azonban meg kellett szereznie a pedagógusi oklevelet is. Csakhogy ő nem érte be ennyivel. A neveléstudományi értekezését 1997-ben védte meg kutatási témájából, a pedagógiai gyakorlat pszichológiájából. Munkája olyan jól sikerült, hogy azt javasolták Pigler Lászlónak: folytassa a kutatást, és annak eredményét a doktori értekezésével együtt foglalják kötetbe. A pedagógiai gyakorlat pszichológiája című könyv az idén jelent meg, ez a szentesi pedagógus munkájára épül, s adta a nevét hozzá Duró Lajos és Kékes Szabó Mihály egyetemi tanár. Öt felsőoktatási intézmény hallgatói tanulhatják meg a szép kivitelű kiadványból a nevelés-oktatás lélektanát. Pigler doktor azt hasonlítja össze a művében, hogy 1997 és 2004 között mennyit változott a középiskolás diákok értékrendszere. Az összegzés figyelemre méltó: míg hét évvel ezelőtt a diákok a társas kapcsolataikat tartották a legfontosabbaknak, mostanra az anyagiak kerültek előtérbe. Pigler László szerint a fiatalok tisztában vannak azzal, hogy szellemi tőkét kell gyűjteniük, mert az nem inflálódik, és bármikor konvertálható. A felmérés arról is tanúskodik: a kilencvenes évek közepén a kreativitás még az utolsó helyen szerepelt az értékrendszerükben, ám mostanra az alkotókedv a harmadik-negyedik helyre került. Azt vallja Pigler, hogy a tudást bele lehet önteni a gyerek fejébe. Még a legbonyolultabb gépészeti témákra is megtaníthatók a fiatalok. Ha mégsem sikerül, az a tanár hibája. Ő mindenesetre a diákjainak nemcsak az elméjét csiszolja, hanem a lelkükkel is foglalkozik. – Ha a gyerek lelkileg elhanyagolt, akkor nem törődik a tanulással – fogalmazott. Ezért Pigler László minden tanítványával külön foglalkozik. Elmesélte, hogy az egyik fiú lógó orral ment az órára. Kiderült: összeveszett a barátnőjével. A tanár úr kitöltetett velük egy tesztlapot, hogy egyáltalán összeillenek-e. Azóta minden rendben, most is tart a kapcsolatuk. Osztályfőnöke volt egy másik fiatalembernek, aki 1986-ban ment ki Amerikába. Azóta több autószalon tulajdonosa lett. Szintén az Egyesült Államokban van az a tanítványa is, aki egy sugárbiológiai készülékeket gyártó üzem tulajdonosa. Pigler László tervezte meg neki a gépészeti formát. – Ha a gyerek boldog, én is az vagyok – mondta. A szentesi pedagógus jó pár ösztöndíjat elnyerve bejárta a fél világot, s mindenhol arra a következtetésre jutott, hogy a magyar pedagógiai módszertannak nincsen párja. Akkor miért nem vagyunk a világ élvonalában, mint voltunk a múlt század húszas-harmincas éveiben, amikor Nobel-díjasok kerültek ki hazánkból? Pigler László szerint az a baj most, hogy a kormányok szükséges rossznak tekintik az oktatást, mert lassan térül meg a befektetett tőke. Harminckét éve tanul Pigler László, mellette oktat-nevel és kutat. Azt mondja, azért teszi, hogy ne tudjanak tőle az élet bármely területéről olyat kérdezni a diákjai, amire ő nem képes válaszolni. Hogy egyetemi katedrán lenne a helye? Azt feleli erre: Párizsban látta, hogy az általános iskolától az egyetemig egy helyen tanítják a fiatalokat. A pszichológia pedig éppen arra való, hogy felmérje, milyen képességeik vannak az egyes diákoknak. Pigler szerint az oktatásban az sohasem lesz sikeres – tanítson általánosban vagy egyetemen –, aki nem lélekkel tanít.