Sipos Ferenc emlékére Ajánlja a cikket?         | 2005-11-11 | "Nem látjuk már csibészes mosolyát, nem élvezzük fanyar humorát, nem gratulálhatunk neki a szentesi idősek otthonának avatási ünnepségén. Ha rajtunk múlna, dr. Sipos Ferenc főorvos nevét viselné majd ez a szociális intézmény, amelynek felépítéséért hosszú évekig küzdött." Nem látjuk már csibészes mosolyát, nem élvezzük fanyar humorát, nem gratulálhatunk neki a szentesi idősek otthonának avatási ünnepségén. Ha rajtunk múlna, dr. Sipos Ferenc főorvos nevét viselné majd ez a szociális intézmény, amelynek felépítéséért hosszú évekig küzdött. Akárcsak azért, hogy első és egyetlen munkahelye – ahol több mint négy évtizeden át állt a betegek szolgálatában –, a szentesi kórház elnevezésében is őrizze dr. Bugyi István sebészprofesszor emlékét. Sipos Ferenc főorvos szentesibb volt a tősgyökeres szentesieknél, pedig Budapesten született. Sugárzott róla, hogy kedveli ezt a várost, ahová még 1946-ban költözött a család. Sokan máig emlékeznek a köztiszteletnek örvendett édesapjára, a szemész főorvos Sipos Gáborra, aki már nehezen mozgott, ám a fiába karolva még felballagott az Erzsébet téri szoborcsoporthoz mécsest gyújtani a hősök tiszteletére. Orvosként több szakvizsgája is volt, ám ő meghallotta az egyszerű emberek hangját. A közélet szereplőjeként a humánum pártjába lépett, és a város polgári hagyományainak ápolására létrehozta az Együtt Szentesért civil szervezetet. Hiányozni fog ebben az egyesületben, mint ahogyan a városházi díszteremben sem ül le többé a képviselői székére. Az utolsó útja előtt még elbúcsúzhatunk Sipos Ferenctől abban a Szent Anna-templomban, amelyhez ezer szállal kötődött. A szombaton délelőtt 10 órakor kezdődő gyászmisén gyújthatunk egy kis mécsest a tiszteletére.