A pénz az úr Szentesen  Szebeni Zoltán nem önszántából váltott csapatot Ajánlja a cikket?         | 2005-10-18 | Szélpál László Hiába keresik a drukkerek a Legrand-Szentesi VK OB I-es férfi vízilabdacsapatában Szebeni Zoltánt, abban már nem találják. A gólerős pólós nem költözött el a városból, csak éppen osztályt váltott – lefelé. Szebeninek nem ment el a kedve a pólótól Fotó: Vidovics Ferenc Szebeni Zoltán a REMCO-Bertók SC férfi vízilabdacsapatának erőssége. Ebben nincs semmi meglepő, a 30 éves pólós ahol eddig megfordult – a Szentesi VK-ban nyolc évet húzott le, a Szegedben kettőt, a Fradiban és az olasz Messinában egyet-egyet –, mindig a legjobbak közé tartozott. Ami miatt felkapja az ember a fejét, az az, hogy a Bertók SC nem az élvonalban, hanem az OB I/B-ben szerepel. A Kurca-parti szurkolók nem nagyon értik, miért száműzte magát a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban magyart és drámát tanító pedagógus a második vonalba. Hosszabbítani akart – Tisztázzuk mindjárt az elején: nem én fordítottam hátat a Legrand-Szentesi VK-nak, hanem a klub nekem – magyarázta Szebeni. – A nyáron lejárt a szerződésem, és én naiv, abban a tudatban éltem, aláírok újabb három évre. Mivel tudtam, hogy a klub nem dúskál az anyagiakban, abba is belementem volna, hogy a korábbi pénzem kétharmadáért maradjak. Nem lett volna ez nagy áldozat részemről, hiszen akkor már eldőlt, hogy jó barátom, Berki András lesz az edző. Szebeni alaposan le lett forrázva, ugyanis a Szentesi VK kizárólag meccspénzt ajánlott, természetesen csak győzelem esetén. Beleon Zsolt sajnálja A Szentesi VK elnöke, Beleon Zsolt érdeklődésünkre elmondta, személy szerint nagyon sajnálja Szebeni Zoltán távozását, de elsősorban a klub érdekeit kell(ett) figyelembe vennie. – Zolit rendkívül értékes játékosnak tartom, de a klub nem tudta a korábbi szerződésben vállaltakat a jövőben is biztosítani számára. Tény: a játékintelligenciája biztosan hiányzik majd a csapatból, de mi csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér – közölte a klub első embere.   – Elkezdtem számolgatni, ha csak annyi meccset nyerünk, mint a legutóbbi évadban, az akkori pénzem egyhatodát tehetem csak a zsebembe, vagy inkább kevesebbet. Természetesen nem fogadtam el a számomra megalázó ajánlatot. A hetedik helyezett csapatból én szereztem a legtöbb gólt, én töltöttem a legtöbb időt a vízben, mindig mindent megtettem a jó szereplésért. A klubvezetők azt mondták, ha akarnának, sem tudnának többet adni. Elege lett a hercehurcából Amikor Berki András edző megtudta, hogy Szebeni távozni akar, „néhány kört futott", de a játékos hajthatatlan maradt. – András tényleg mindent megpróbált, talán valamivel több is lett volna a pénzem, de ekkor már belefáradtam ebbe a hercehurcába, rossz lett tőle a szám íze. Nem sokáig maradt csapat nélkül, a város másodosztályú gárdájának névadó főszponzora, Bertók Gyula tárt karokkal várta. Helyreállt a lelki békéje – Harmincévesen még mindig imádok pólózni, ráadásul a Bertók SC-ben játszókkal annak idején együtt szerepeltem még az ifiben, majd a juniorban. Kádár József edzővel sem kellett bemutatkoznunk egymásnak, éveken keresztül dolgoztam az irányítása alatt. Jó csapatba kerültem, akár még bajnokok is lehetünk. Nem lenne meglepetés, hiszen rajtam kívül érkezett még Kis Pista, Bene és Szénászki Zsolt is. A lelki békém helyreállt, már túl vagyok a nyári megpróbáltatásokon, bár az is igaz, még szoknom kell a gondolatot, hogy többé nem pólózom az OB I-ben.