 |
„Édesanyámtól kaptam a
könyvet ajándékba, a harmincadik születésnapomra. Emlékszem, milyen
nagy hatással volt rám, s miután elolvastam, sorra vettem a kezembe
hasonló témájú írásokat, melyek a korszakkal, Jézus megjelenésével
foglalkoztak. Amíg kisgyermekből felnőtté növekedtem, az iskolában,
közösségekben szinte szó sem esett a kultúrának erről az oldaláról.
Sokszor elgondolkodom azon, milyen lehetőségektől estem el, esett el
az én korosztályom, milyen távlatokat nyithatott volna a nevelés
számunkra.
A vallásgyakorlást, s az azzal járó külsőségeket
nem érzem magamhoz közel állónak, s a hétköznapokban sem foglalkozom
minden pillanatban azzal az érzéssel, ami olykor mégis megérint;
főként választott és nagy kedvvel művelt pályámon, a zenében.
A komponisták között
talán nincs még egy, aki olyan mélyen kötődött volna Istenhez, olyan
nagyszerűen és egyértelműen kifejezte volna a Mindenség nyelvén a
szeretet, a létezés igenlésének és örömének teljességét, mint Bach.
Az ő muzsikáját nevezi az én szakmám abszolút zenének. Más
zeneszerzők művei sok esetben valami konkrétan megnevezhető dologról
üzennek, egy hangulatról, egy táncról, egy kisasszonyról, a
sziporkázóan szép zeneművek mellett talán csak Bach hallatán mondjuk
ki magunkban: most nyilván Ő szól."
|
Mihály Béla: Bach és
Jézus 
Korom András: A humor: éltető elem 
