A pispeklila biblia  Keserű Imre: Az én Nagy Könyvem Ajánlja a cikket?         | 2005-08-15 | Lapunk is elindította a Somogyi-könyvtár segítségével a maga Nagy Könyv-játékát: az izgalmasnak ígérkező szellemi kalandtúrában ismert Csongrád megyei közéleti személyiségek, tudósok, művészek, üzletemberek, sportolók és újságírók vallanak legkedvesebb könyvükről. Keserű Imre rendező és pedagógus, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatanára Esterházy Péter Termelési-regényéről beszél. „Huszonkét évesen a barátaimmal együtt olvastuk a „kisssregényt", és elájultunk attól, milyen bravúrosan ír Esterházy: felvonultatott iróniát, nyelvi leleményeket, idősíkokat, párhuzamos szerkesztést, vendégszövegeket, kettéválasztotta az elbeszélő és a cselekvő ént. Második olvasására szerettünk bele abba a módba, ahogyan a Mester (akkora már csak így neveztük), a saját életét tette regény tárgyává önimádat és önsajnálat nélkül, már-már kíméletlenül. Harmadszor a pontos, borotvaéles világlátása volt a legvonzóbb, a barátaimmal órák hosszat idézgettük csúfondáros, bölcs mondatait. A könyv életünk részévé vált, magunk között pispeklila bibliának hívtuk – és csak félig tréfából. Láttuk Latinovits, Hajnóczy, Paál Isti és a többiek heroikus, kétségbeesett önpusztítását – és az „élni kell mindenképpen valahogy" jegyében a pörkölt-Trabant-hétvégi telek háromszögébe süppedők joviális unalmát. Nem is annyira a mű, hanem a mögötte álló ember lett számunkra az egyik legfontosabb példa arra, hogy lehet másképpen is: a világ elviselhetetlen állapota feletti felháborodás összeegyeztethető az élet szeretetével, s hogy – bár egyikünk sem volt istenhívő – meg kell próbálnunk „Istennek tetsző módon élni".