Ausztráliában is jegyzik a szentesi tekerősöket  Száműzi a bánatot a muzsikálás Ajánlja a cikket?         | 2005-07-25 | Balázsi Irén Máig él Szentesen Szenyéri Dániel az emberek emlékezetében. A tekerőmuzsika jeles képviselőjének tiszteletére rendeztek találkozót, amelynek a hazaiakon kívül külföldi résztvevői is voltak. Japán résztvevője is volt a tekerős találkozónak. Fotó: Tésik Attila Megbecsülik a szentesiek az ősi hagyatékot, amely a táncházmozgalom egyik motorja, a Téka együttes alapító tagja, Havasréti Pál szerint nagy dolog. A Dunántúlon például már nyoma sincs a régi idők hangszerének, a tekerőnek, míg a Kurca-parti településen fiatalok és idősebbek muzsikáltak együtt napokig a helybeli pedagógus, Karikó-Tóthné Puskás Gabriellának köszönhetően. Ő maga is mestere a tekerőnek, s már harmadik alkalommal szervezett tábort Szenyéri Dániel tiszteletére, akinek az emléke máig él a népzenét kedvelők szívében. A közismert televíziós személyiség, Szentesi Zöldi László édesanyja gyermekkorában gyakran hallgatta az árokparton kuporogva a tolószékben ülő Szenyéri Dánielt tekerőzni. Zöldiné Katika fia jól játszik a hangszeren, s amikor haza-hazajött, az édesanyja mindig kérte, muzsikáljon neki. Ám egyszer úgy gondolta: megtanul ő is, hogy a saját örömére tekerőzzön. A helyi zeneiskolában kezdett ismerkedni a hangszerrel, elmondása szerint minden képzettség nélkül. S jöttek elő emlékezetéből a Szenyéri Dánieltől hallott dallamok. A férje halála óta egyedül él Katika, és esténként 2-3 óra hosszát is gyakorol. – Az egész lelkem felvidul ilyenkor – tette hozzá. Egyébként már olyan jól megy neki a játék, hogy Csíksomlyón is fellépett a szegvári Dobbantó táncegyüttessel, és idehaza is örömmel vállal szereplést az egyszemélyes „zenekarával". A szentesi dallamvilágot értékesnek tartja Havasréti Pál, aki azért lett tekerős, mert Szenyéri Dániel játékát hanglemezről hallotta régen. Aztán elkezdte gyűjteni a népdalokat, sok idős embert keresett meg azért, hogy ne vesszen el ez a kincs. Külföldön szerinte nagyobb értéke van a magyar népzenének, mint idehaza. A Kurca-parti dalokból az ő kedvence a Nincs Szentesen olyan asszony és a Sohasem vétettem Szentes városának című ének. A táborbeli tanítványait tehetségeseknek említette Havasréti, hozzátéve: közülük jó páran már művészekké értek. A tiszaalpári muzsikusdinasztia tagja a tizenhét éves Bársony András, aki az ismert tekerősnek, Bársony Mihálynak az unokája. Számára kikapcsolódást jelent a tekerőzés, s ha éppen rossz a kedve, akkor lassú számot játszik. Úgy van vele a fiú: a bánatot ki kell adnia az embernek magából. Havasréti mesterrel együtt ő is azt vallja, hogy a zene gyógyít. A tábor japán résztvevőjéhez hasonlóan az interneten találtak a szentesi tekerősökre az ausztrál fiatalok. A bőgőn játszó Melinda McCarthy és az ír dudás párja, Joseph Granieri olyan átéléssel játszotta a magyar népdalokat, hogy sokan megirigyelhetnék. Melindának egyébként magyarok az ősei, és a gyökereket jött kutatni már tavaly is hazánkba. A fiatalembernek pedig annyira megtetszett a számára teljesen ismeretlen hangszer, hogy ígérete szerint jövőre is eljön, mert meg akar tanulni tekerőzni.