|
 Szremkó Krisztinának
elege lett az edzőtáborokból Búcsú a válogatottságtól |
| ||||||||
| ||||||||||
|
Tizenegy éven át elképzelhetetlen volt Szremkó Krisztina nélkül a magyar női vízilabda-válogatott. Soha nem hagyta cserben a nemzeti gárdát, annak kapitányát. A jövőben már nem számíthatnak játékára, ugyanis lemondta a válogatottságot. |
| ||||||||
|
Megcsömörlött – Néhány álmatlan éjszakámba került, de végül meghoztam döntésemet, lemondtam a válogatottságot – jelentette ki az uszodák világában csak „Szusziként" becézett egykori világklasszis center. – Őszinte leszek: már nem éreztem magam jól az edzőtáborozások alatt. Harmincnegyedik évemben járok, megcsömörlöttem a közös együttlétektől. Állandóan Pesten készült, gyakorolt a gárda, egyre inkább azt kezdtem érezni, mennyire hiányzik Szentes, az otthonom, a nyári pihenő. Márciusban még tagja volt a vb-kvalifikáción ezüstérmes csapatnak, amely Madridban harcolta ki a montreali szereplés jogát. Fejben már nem bírta – Igazából akkor kezdett megfogalmazódni bennem a lemondás gondolata – folytatta Kriszta. – A Madrid előtti felkészülést már egy kicsit nyűgnek éreztem. Ráadásul a spanyol fővárosban a fájós vállam miatt már nem is játszottam annyit. Végiggondoltam az idei nyarat – több hónapos felkészülés, világliga-selejtező, világbajnokság –, majd azt mondtam magamnak: Köszönöm, de ebből nem kérek! Bár a vállam továbbra sem tökéletes, de nem is fizikailag, hanem inkább fejben nem bírtam már. Faragó kapitány is megértett, tudomásul vette döntésemet. Szuszit már évek óta foglalkoztatta a lemondás gondolata. De szerencsére mindig a folytatás mellett tört lándzsát. – Addig nem akartam abbahagyni, míg nem játszhatok az olimpián. Athénban megadatott ez az élmény számomra, bár csak a 6. helyen végeztünk, mindig szívesen gondolok rá vissza. Világbajnokságon már voltam négyszer, biztos vagyok abban, nem lesz bennem hiányérzet, hogy kihagytam az ötödiket. Amúgy pedig szorítok a csajoknak, kívánom, hogy kerüljenek a négy közé. Nem lesz könnyű, az olimpia után sok gárda alaposan kicserélődött, nem tudni pontosan, mennyire változtak meg az erőviszonyok. Elszalasztott lehetőség A búcsú csak a válogatottságra vonatkozik, a Hungerit-Szentes továbbra is számíthat szolgálataira. – Örültem a bajnoki második helyünknek, hiszen bár egy évvel korábban is ezüstérmesek lettünk, de most az elődöntőben egy erős Dominót múltunk felül, és a fináléban is volt esélyünk a Dunaújváros ellen. Ilyen közel már régen álltunk az aranyhoz...
| |||||||||
|
||||||||||
|
||||||||||
