A könyvtáros megszakadt életútjának története  Majtényiné Túri Katalinról jelent meg kiadvány Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2005-01-06 | Blahó Gabriella Majtényiné Túri Katalin halálának ötödik évfordulójára kötetet jelentetett meg Szentes város önkormányzata. A kiadvány címe szerint emlékezés a könyvtárosra, aki barátai és ismerősei számára ma sem feledhető. Keserű Imre, Majtényi András és elhunyt hitvese lányai: Laura és Eszter Fotó: Vidovics Ferenc Az átlagos elképzelés szerint a könyvtár olyan hely, ahol suttogva illik érintkezni, a tudással, ismeretanyaggal telített papírok rendszerezett világában a komolyság és a méltóságteljes viselkedés fogadható csak el. A szentesi, öt éve elhunyt Majtényiné Túri Katalin könyvtárában az élénk, szellemes társalgásra nyílt alkalom, barátok és látogatók találkozására mindenkor volt lehetőség. Kati emlékében az a különös, hogy halála nem változtatta meg a hozzá való viszonyulást, hiszen ugyanaz maradt: a szeretet minősége nem alakult át. A róla szóló, az önkormányzat által megjelentetett kiadvány halálának évfordulóján látott napvilágot – öt esztendővel ezelőtt, nem sokkal karácsony után ment el. Nehéz, példaszerű, ugyanakkor csodálatos sors volt az övé. A bizonyosságba vetett hitet adta vissza a döntéssel, amikor fiát elveszítette, s azután újra gyermeket vállalt. Keserű Imre szavaival Kati áldott állapota azt jelentette: élettel válaszolt a halálra. Keserű egykori barátként beszélt róla nemrég egy rendezvényen, felidézve a rendszerváltó éveket, a könyvtári estéket. A tanár úr szerint Majtényi Kati polgár volt, egy közösség tagja, aki rosszul érezte magát, ha rosszul mentek a dolgok. Bölcsen volt jelen a háttérben: a könyvtárban tartották az első ellenzéki pártok az első találkozókat – egyetlen incidens nélkül. Keserű megfogalmazása szerint Kati élesztő kovászként volt jelen a közéletben, az általa szerkesztett városi hetilap szellemi aurájába tartozni pedig élményt jelentett a tanár úr számára is. Az alkalomra megjelent kötet egy jelentős részét azok az írások adják, melyeket Kati ebben az újságban tett közzé. Leginkább a Reggeli kávé mellé és a Mese című kellemes, női intelligenciával alkotott szövegek adhatnak róla közeli képet azok számára, akik életében nem találkozhattak vele. A tanár úr előadásában felidézett egy léha történetet: autóban utaztak együtt, amikor ő előzésbe kezdett, közben derült ki, hogy a szembejövő nem háromszáz, hanem ötven méterre van csak. Keserű úgy emlékszik, Kati elképesztő nyugalommal mondott annyit: „akkor nyomjad, Imriském". Mindenek felett való életigenlését és humorát példázta mindez, melyhez valójában az őt ismerők ma is erősen kötődnek. Mészáros Júlia rendezte nyomtatásba a kiadvány részeként azt az interjút, melyet Majtényiné Kati halála előtt alig egy hónappal adott a vásárhelyi rádiónak. Az idős hölgy a többórás hangfelvétel nyers formáját olvasva megdöbbent, hiszen sugárzik belőle a szeretet. A családról és a szakmáról beszélt ebben Kati, életének leglényegesebb fordulatairól számolva be. Néhány hét múlva hunyt el. A barátok és ismerősök különös hangulatban jöttek össze emlékezni rá: a könnyek és az öröm egyszerre volt jelen. Mert Katira miatta másként talán nem is lehet gondolni. Szirbik Imre polgármester szavai után Bucsány György tanár úr által felolvasott, Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című műve hangzott el. Majtényi András elhunyt hitveséhez a zene nyelvén szólt. Az est végén zongorán játszotta el Bachtól a Korált – ez volt Kati számára a legkedvesebb muzsika.