A csatorna évadja Szentesen Ajánlja a cikket?         | 2004-12-16 | Balázsi Irén A terveknek megfelelően mintegy 30 kilométer gerincvezetéket fektettek le Szentesen a csatornaépítő cégek. A Kisérben és a városközpontban 300 ingatlant csatlakoztattak a hálózatra az elmúlt hetekben. Golián Béláné és a férje nem sokallja a csatornázás költségeit Fotó: Tésik Attila Az ivóvízvezeték hossza 217 kilométer Szentesen, erről a hálózatról 32 ezer lakost lát el a szolgáltató cég. A Szentesvíz Kft. ügyvezető igazgatója, Ferwagner Péter viszonyítási alapként említi az adatot, miszerint a csatornaprogram indításakor 79 kilométer szennyvízvezeték volt a városban, és ezt a szolgáltatást 16 ezren vehették igénybe. A csatornahálózat bővítése – mint arról beszámoltunk lapunkban – az idén nyáron kezdődött a Kisér nevű településrészben illetve a városközpontban. Az előbbi területen a fővárosi Hídépítő Rt. nyerte el a kivitelezés jogát, míg a többi részen a szegedi Szeviép Rt. Mindkét társaság 2005 szeptemberére vállalta, hogy befejezi a munkát. Ferwagner Péter azt is elmondja: a Kisérben összesen 32 kilométer gerincvezetéket kell megépíteni a megadott határidőre, a városközponti utcákban pedig 28 kilométer a csatornázásra váró terület hossza. A két kivitelező a vállalt feladatnak mintegy a felét elvégezte december 8-áig. Megépült mindeközben három szennyvízátemelő gépház, amelyeket a Szentesvíz Kft. központjából számítógéppel vezérelnek. Az átemelők a Teleki utcában, a Kasza utca és a Mentő sor kereszteződésénél, valamint a Nagy Sándor utcában vannak. Az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint a gépházak próbaüzeme befejeződött, hibátlanul működik mind a három. Ez tette lehetővé, hogy a gerincvezetékek lefektetése után az ingatlanokat is rákössék a hálózatra. Ennek a feltételeit eddig 1200 családi háznál teremtették meg a kivitelezők. A megállapodás szerint a kapun belül egy méterre vitték be a csonkot. A Kisérben és a városközpontban már 300 ingatlant rácsatlakoztattak a hálózatra. A kiséri Báthory utcában Golián Béláék az elsők között rendelték meg a munkát. Azt mondja a feleség, hogy nagyon várták már a csatornázást, mivel a város legmélyebb részén fekvő lakóhelyükön még az automata mosógépet is csak „kíméletesen" lehetett használni. Életében először örült igazán az asszony valaminek, amiért fizetniük kellett. De nem tartja soknak a belső munkák költségeit: mindent egybevetve került úgy hatvanezer forintba. Goliánék szerint megtérül a befektetés, hiszen eddig havonta ezerötszáz forintot kellett költeniük a lefolyó tisztítására. A háziasszony elégedett a kivitelezőkkel, s nem érti, hogy egyesek miért panaszkodnak rájuk. A felfordulás a lakosság érdekében történt, a kellemetlenséget ki lehetett bírni. Egyébként pedig még a járdát is felsöpörték a munkások, amikor végeztek az építkezéssel. A város másik végén lévő Kiss Ernő utcában szintén elégedett Nagypál Ferenc. Elmondása szerint ők vagy húsz éve vártak a csatornázásra. Bevallja: a különféle pletykák miatt nem hitte el, hogy egyhamar kiépül a hálózat. A pénzügyi és a műszaki feltételekről is elismerően nyilatkozik a férfi, hozzátéve: amióta rákötötték az ingatlanukat a gerincvezetékre, nem veszik észre, hogy szennyvizük van. A szippantós autóknak ugyanis érezni lehetett a szagát.