|
A Keserű házaspár elmegy
Szentesről Budapestre költöznek az ismert
pedagógusok
|
|
|
Ajánlja a cikket? |
|
| 2004-08-23 |
Blahó Gabriella |
| |
|
Matkovics
Ágnes és Keserű Imre úgy döntött: követik felnőtt gyermekeiket és
Budapestre költöznek. Keserű filozófiát és színjátszást tanított a
szentesi gimnáziumban, felesége az orosz után német nyelvet.
Költözésük híre megdöbbentette a helybelieket.
|
|
|
|
A házaspár gyermekei után a fővárosba
költözik Fotó: Karnok Csaba | Nem
egyik pillanatról a másikra döntötték el, hogy mennek; Keserűék
másfél éve fontolgatják, készítik elő a költözést. Bálint, Júlia és
Mihály nevű gyermekeik egyetemisták a fővárosban, az utóbbi
két-három évben már csak egyikük volt otthon, a legkisebb. Misit is
felvették testvéreihez hasonlóan a közgazdaságtudományi egyetemre,
így üres lett a Petőfi utcai otthon. A szülőknek pedig hiányoznak a
gyerekek. Matkovics Ágnes szavai szerint nagyon helyes és egészséges
dolog, ha a fiatal felnőtt tizennyolc-tizenkilenc évesen elkerül
otthonról, de a szülők szeretnének elérhetők lenni számukra. Ezért
döntöttek úgy, hogy elhagyják a várost, melyben életük felét,
huszonnégy esztendőt töltöttek el.
A Keserű házaspárról nem
túlzás állítani, hogy meghatározó módon járultak hozzá Szentes
kulturális életéhez, személyiségük alakította a város szellemi
arculatát is. Matkovics Ágnes az őket búcsúztató gimnáziumi
összejövetelen azt mondta: nem hiszi, lesz valaha részese, tagja még
egy ilyen közösségnek. Keserű bölcsész módon ezt így magyarázta:
tapasztalta, az ő társadalmi beágyazódottságuk – igen mély. A
közéleti kérdésekben sokszor és bátran megnyilatkozó Keserű
feltételezi, lesznek, akik majd örülnek a hír olvastán. Igyekezett
mindent karakteresen végigcsinálni, s arra sosem volt ambíciója,
hogy konfliktusmentesen surranjon el a kertek alatt.
Mindketten tisztában vannak vele, alapvetően kényelmes az
élet Szentesen, hiszen egy olyan békés kisvárosról van szó, ahol
minden öt percen belül és olcsón elérhető. Budapesten ez nem így
lesz, de új minőségek jelennek meg a mindennapokban. Keserű azt
mondta: érdekes lesz kipróbálni azt a fajta szabadságot. A
kisvárosban húsz évre visszamenőleg mindenki tudja, ismeri a
tetteit, míg Pesten nem hordja majd ezt a védőhálót.
Matkovics úgy érzi, a döntésnek van rossz és jó hozadéka is.
A veszteségek között tudja a barátokat, az iskolát. A tanárnő úgy
fogalmazott: Szentest nagyon-nagyon lehet szeretni.
A
huszonkettő, huszonegy és tizenkilenc éves Keserű gyerekek aktívak
az egyetemi, szakkollégiumi életben, s felettébb önállóak. Mégis, a
család tagjainak egymáshoz való közelsége az iránymutató a
döntésben. Keserű filozófiát és színjátszást tanított a gimiben,
Matkovics az oroszt elhagyva hosszú idő óta pedig német nyelvet. A
gyerekek mindannyian a közgázon tanulnak, a bölcsészszülők utódaitól
meglepő e fordulat: a döntést szabad akaratukból
hozták.
Keserű és Matkovics egyaránt megmarad választott
pályáján, csak más keretek között műveli azt. A tanárnő
nyelviskolában dolgozik, a tanár úr pedig az ország dráma tagozatos
iskolái által létrehozott intézményben, a Keleti István Művészeti
Iskolában. Heti két napot eddig is ott töltött, most változik a
helyzet: nem Szentesről jár Pestre, hanem Pestről Szentesre.
Teljesen tehát nem tűnik el a gimnázium életéből, de ezzel elkerüli
azt is, hogy a tagozatalapító Bácskai Miska bácsihoz hasonlóan nagy
öreg váljék belőle itthon. Kicsit nehéz a szívük Keserűéknek, de a
gyermekeikhez fűző kötelék nagyon erős. Szentes, a barátok értik
ezt, ezért sikert kívánnak nekik az új élethez.
|
|
|
|
|
| |