Imre Károlyék szentesi keresztje
 Nem kaphat engedélyt a Kossuth-díjas építész

Ajánlja a cikket?  A hét legnépszerűbb cikkei a látogatók szavazatai alapján
       | 2003-12-12 | Balázsi Irén

Nem kaphat építési engedélyt Szentesen Csete György az áldozatok tiszteletére tervezett kápolnája megvalósításához. A Kossuth-díjas építész megalázónak tartja az eljárást. A műszaki osztályvezető szerint csak egy másik város hatósága adhatja ki az iratot az emléktorony felépítésére.
Nyomtatható változat
Cikk küldése e-mailben
A heti legnépszerűbb 10 cikk
Imre Károly egyelőre a szobában őrzi a feszületet. Fotó: Tésik Attila
Csete György szentesi születésű építész négy hónap elteltével sem kapott engedélyt a háborúk és az erőszak mindenkori áldozatainak tiszteletére tervezett kápolna felépítésére. Ráadásul az illetékes hatóság képviselője a kész tervéhez további munkarészek beadására kötelezte őt, megalázó módon.

Az építész a feleségével, a textilművész Csete Ildikóval és a szintén Kossuth-díjas, Bencsik István szobrásszal önzetlenül ajánlotta fel munkáját a szülővárosának, ahonnan még a múlt század ötvenes éveiben elüldözték őt.

A Somogyi Béla és a Daru utca találkozásánál lévő térre megálmodott emlékműve tervének „sárba tiprását" nem képes már szó nélkül hagyni a Kossuth-díjas építész, akinek a szülővárosában – mint fogalmaz – egy kutyaól sem őrzi a nevét. Ezért reménykedett mindeddig, hogy megépítheti az ökumenikus kápolnát az említett helyre, ahol még az ősszel felállítottak egy feszületet annak jelképeként: ott épül majd fel a torony a terror áldozatainak tiszteletére.

Mint arról lapunkban beszámoltunk, a fakeresztet nem sokkal a megszentelése után ocsmány felirattal meggyalázták, később ketté is törték. Az 1946-ban meggyilkolt Lakos József rendőrkapitány nevét viselő baráti társaság ügyvivője, Imre Károly már a szobájában őrzi a kegytárgyat. Azt meséli az ügyvivő, hogy a keresztnek a csonkja ott maradt a Daru és a Somogyi Béla utca találkozásánál lévő kis téren, ahol mindig van virág meg gyertyákat is gyújtanak számára ismeretlen emberek. Imre Károly ezekből a jelekből arra a következtetésre jut: a szentesiek várják a kápolna felépítését. Imre Károly szerint ha sokáig tart még a kötélhúzás, az adományozók „megunják a cirkuszt". Hozzáteszi: ők Csete Györggyel nem unják meg, kitartanak a végsőkig. Csak hát az idő meg telik, pedig a fagy beállta előtt már elkészülhetett volna a kápolna alapja.

A polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetője, Zsohár Zsuzsanna állítja: ők nem akadályozzák a Lakos József Baráti Társaságot az elképzelése megvalósításában, mivel a szentesi önkormányzat mint hatóság nem is adhatná ki az építési engedélyt. A Daru és a Somogyi Béla utcánál lévő tér ugyanis a város tulajdona, ezért a hatósági szerepkört a megye valamelyik városában jelöli majd ki a közigazgatási hivatal, ám a kérelemhez szükséges a telek tulajdonosának, tehát a helyhatóságnak a hozzájárulása.

Zsohár Zsuzsanna azt magyarázza, hogy a képviselő-testület határozata értelmében csak akkor lehet felépíteni a Csete-féle emléktornyot, ha az harmonizál a falusias jellegű környezettel. Az osztályvezető úgy véli: a 12 méter magasra megálmodott építmény diszharmonikus az ottani miliővel, ráadásul eltér a hatályos városrendezési tervtől is. Az utóbbi felülvizsgálatát egyébként jövőre tervezi az önkormányzat, s még az is elképzelhető: úgy módosítja a szabályzatot, hogy Csete György eredeti tervének megváltoztatása nélkül felépülhet a Daru utcánál a kápolna az áldozatok emlékére.