|
Tizennégy éve vitt
először ajándékot Összefogást szorgalmaz a szentesi Léhi
Gábor
|
|
|
Ajánlja a cikket? |
|
| 2003-12-06 |
Balázsi Irén |
| |
|
Az első
jótékonysági akciót még a rendszerváltozás előtt hirdette meg a
szentesi Léhi Gábor, a Szabadidős SK vezetője. Azt mondja, hogy a
karitatív szervezeteknek össze kellene fogniuk a szegények
érdekében.
|
|
|
|
Léhi Gábor tisztában van azzal, hogy nem
mindenki kedveli őt. Fotó: Tésik
Attila | Sokan tisztelik Léhi Gábort,
a Szentes városért emlékéremmel kitüntetett Szabadidős SK elnökét.
Reggeltől estig úton van, hogy a kisgyerekektől kezdve egészen a
nyugdíjas korosztályig mozgósítsa az embereket a köz érdekében. Ám
tisztában van azzal, hogy a stílusa miatt egyesek fenntartással
fogadják őt. A nyugalmazott katonatiszt úgy véli: a keménysége
esetleg összefügghet azzal, hogy negyven évig szolgált a seregben,
de nem ez a meghatározó. Azt magyarázza, egyszerűen arról lehet szó,
hogy nem hagyja magát, ha vele bárki is lekezelően viselkedik.
Amúgy meg nem szégyelli bevallani: bizony könny szökött a
szemébe 1989-ben, amikor az első szeretetakciót megszervezték a
szegények javára. Annak idején még csak harminc ajándékcsomagot
vittek a rászoruló családoknak a karácsonyi ünnepek előtt, s akkor
szembesült vele, milyen méltatlan körülmények között élnek emberek.
Azóta már sokat edződött, nem érzékenyül el annyira. A 15 esztendeje
alakult Szabadidős SK a kulturális, sport, ifjúsági és más jellegű
feladatai mellett mindmáig fontosnak tartja a karitatív munkát. Most
is készülnek a szeretetcsomagok, amelyeket házhoz visznek az
elesetteknek.
Ám a civil szervezetükben önzetlenül fáradozó
önkéntesek lelkesedése már nem olyan töretlen. Léhi Gábor szerint az
a baj, hogy a karitatív munkások – jelképesen mondva – keresztezik
egymás útját. Ráadásul nemcsak a civilek kérik az adományokat a
szeretet ünnepe előtt a cégektől és vállalkozóktól, hanem az
oktatási intézmények is ilyenkor rendeznek jótékonysági bálokat. A
Szabadidős SK elnöke ezért azt javasolta, hogy fogjanak össze a
humanitárius szervezetek a rászorulók megsegítése érdekében, ám az
elképzeléséből eddig semmi sem lett.
Ezért aztán „heroikus
küzdelem" dúl a szegényekért fáradozó személyek között, s ha így
folytatódik tovább, ki-ki bedobja majd a törülközőt. Léhi Gábor úgy
fogalmaz, hogy nem kellene egymást beledöngölni a földbe. Annál is
inkább, mivel a rászorulók látják a kárát a nagy tülekedésnek. Az
elnök örül persze a városért emlékéremnek, amellyel a kétszáz tagot
számláló szervezetüket ismerte el az önkormányzat. Amikor átvette a
kitüntetést, elhívta az ünnepségre a legfőbb segítőit: Gágyor
Jánosnét, Lakos Ferencnét és Szatmári Nagy Lajosnét.
|
|
|
|
|
| |