Testületi igen a kápolnára  Visszakapta Imre Károly a meggyalázott szentesi feszületet Ajánlja a cikket?         | 2003-10-25 | Balázsi Irén Elviekben támogatja a szentesi önkormányzat az erőszak áldozatainak emlékére készülő kápolna felépítését, amelyet Csete György tervezett. A Lakos József Baráti Társaság ügyvivője, Imre Károly építési engedély híján várakozó állásponton van. Az erőszak áldozatainak emlékét őrző leendő építmény tervei engedélyre várnak. Fotómontázs: Tésik Attila A kettétört és durva feliratokkal is meggyalázott feszület a szentesi Imre Károlyék Kossuth utcai lakásában vár most jobb sorára. Azt mondja az 1946-ban meggyilkolt rendőrkapitány, Lakos József nevét viselő baráti társaság ügyvivője, hogy a rendőrök visszaadták neki a Somogyi Béla és Daru utca találkozásánál lévő téren szeptember elején felszentelt fakeresztet. Ezt állították fel arra a helyre, ahová Imre Károly szeretné megépíttetni az áldozatok emlékére a kápolnát a Szentesről elszármazott Kossuth-díjas építész, Csete György terve alapján. Ha megkapják az önkormányzattól a hónapok óta várt engedélyt az emléktorony felépítésére, akkor ott helyezik majd el a meggyalázott keresztet, mintegy mementóként. A város mártírjainak emlékét őrző társaság arra is felkészült, hogy esetleg mégsem teszi rá a pecsétet az illetékes hatóság az építési engedélyre. Ha ez következne be, Imre Károly szándékai szerint a Péter Pál Polgárház Múzeum kőtárába kerülne a meggyalázott feszület. De Csete György és Imre Károly nem az utóbbira készül. Annál is inkább, mert a képviselő-testület legutóbbi ülésén döntés született arról, hogy az önkormányzat elviekben támogatja az emlékhely kialakítását azon a területen, ahová megtervezte az építész. Abba már beletörődtek a civil szervezethez kötődő személyek, hogy a képviselők nem járulnak hozzá az említett közterület Lakos kapitány térnek való elnevezéséhez, mint ahogyan Halmai László, a polgári oldal frakcióvezetője indítványozta. Elfogadják a városfejlesztési bizottság szocialista párti elnökének, Baranyi Imrének az indítványára megszavazott döntést, miszerint az emlékhely „A háborúk és az erőszak mindenkori áldozatainak emlékműve" nevet kapja. Csakhogy építési engedély nélkül nem halad előre az ökumenikus kápolna ügye. A háttérben azonban még tart a huzakodás: a terv módosítását kérnék Csete Györgytől azért, hogy „az épített környezethez harmonikusan illeszkedjen" az emléktorony. Most az a baj vele, hogy a 8 méteresre megálmodott építmény túlságosan magas a közelben lévő házak 6-6,5 méteres átlagos magasságához viszonyítva. A területi főépítészi iroda tervtanácsa a polgármesteri hivatal műszaki osztályának kérésére mindenre kiterjedően foglalkozott a dokumentációval. Sipos György építész lapunknak azt mondta: Csete György terve nem alacsony és nem is magas, szépen illeszkedik a térhez. Szerinte egyébként sem lehet eléggé magas tornyot emelni mementóként az áldozatok tiszteletére. Az viszont kétségtelen, hogy a kápolna építési engedélyének kiadása előtt a képviselő-testületnek felül kellene vizsgálnia a város építési szabályzatát és rendezési tervét. A baráti társaságnál mérnökök ajánlották fel máris a segítségüket, hogy díjtalanul elvégzik a művezetői feladatokat, ám kőművesmesterek is jelentkeztek kétkezi munkára. A helybeli képzőművészek egy csoportja pedig alkotásait kínálja árverésre, s a befolyt összeget átadja az emléktorony anyagi alapjának megteremtésére. Sőt Amerikából is érkezett már ígéret egy jelentős pénzösszegről. De Imre Károlyék egyelőre nem tudják fogadni az adományokat, mert ahhoz kellene az építési engedély. Nem elvi, hanem valóságos. Azt mondja az ügyvivő, hogy nagy keserűség van benne, „mert húzzák az időt".