ÁRPÁDHALOM

Valahol a történelmi Magyarország a Kárpát medence közepe táján a Kórógyba ömlõ Mágocs - ér bal partján alig tíz kõhajításnyira attól a helytõl, ahol a Szalai tanyai hídnál belép Csongrád megyébe, állt valamikor Héthalom. Héthalmi dõlõnek nevezték ezt a karély formájú ormok sorát, le egészen a Sopáig és Kis Pál hídjáig, mert amikor elõször próbálták megszámlálni az ormokat soknak tetszett.

Ismerõs a kifejezés: hétrét görnyedni, a hétszázát, hetediziglen, hetvenkedni, stb.

Valamikor kabalisztikus szám is volt a hét, de itt Árpádhalmán névadó lett. Az itt élõ nép ajkán, csak sokat jelentett, hiszen összeszámlálni is nehéz volt. Legkönnyebb volt akkor, ha a legmagasabbra felmászott valaki és fölfelé és lefelé hozzátette még azt a hármat - hármat, ameddig ellátott. A hétrõl a honfoglaló vezérek Árpád, Szabolcs, Gyula, Örs, Könd, Lehel, Bulcs juthattak eszükbe azoknak a magyar elõdeinknek, akik a legmagasabb halmot a vezérek fejedelmérõl, a négy évszázadig uralkodó Árpád ház névadójáról Árpád vezérrõl nevezték el.

Elõd unokája Álmos és Emese fia Levente, Tarhos, Üllõ, Jutas és Solta apja, apja Fajsznak és Taksonynak, nagyapja Gézának és dédapja Szent István királynak. Árpád 907 - ig élt, I. István uralkodásának harmadik évében teremtette meg a keresztény magyar Államot, melynek ezredéves fennállását múlt évben ünnepeltük. Viharos száz év lehetett a 900 - tól 1000 - ig tartó, talán viharosabb az ezredéve, melyet mi apáink és nagyapáink éltek meg.

Helyesen döntöttek tehát, a Mágocsi pusztai elõdeink, amikor Bach korszak vége felé 1863 - ban az Árpád - halommal szemközti Mágocs - ér jobb partján kialakult puszta falut Árpádhalomnak nevezték el.

Talán magának Szendrei Ignácnak Petõfi apósának az érdeme, talán valamelyik polgárosult gondolkodású Károlyi grófnak, talán Nagy Áron uradadalmi mérnöknek, aki késõbb megalakuló község nevét az uradalmi térképre elõször felírta. Ma már nem tudni, de már ugyanolyan kísérteties és elgondolkodtató, hogy ezt az Árpádhalom nevû községet éppen 1956-ban a nekünk jutó viharos, e század magyar történelmének fókuszában szakították ki Nagymágocs határából és lett önálló községgé és 93,1 méterrel magasabban vagyunk a tenger szintjénél.

Mi lehetett 896-ban? -1100 éve. Nem tudni. Egy bizonyos, hogy ez a halom már állt, a másik hatról a legendák szerint annyit tudunk, hogy honfoglalóink hordták össze.

Ember nem járt még ezen a tájon, amikor a Mágocs-ér szalagja bekalandozta a vidéket, majd a mai csapdájába kerülve, hol megáradt, hol leapadt - évente többször is. Az uralkodó Észak-nyugati szél onnan lentrõl, a Jó tanya menti kiszáradt partjáról fel-fel terelgette a homokot.

Év-tízezredek során alakult ki ez az orom, mely szalagszerûen követi az ér széllel szemközti bal partját.

Füves puszta lehetett, õseink megtalálták a halban, vadban gazdag vízpartot és legelõnek a jó füves sztyeppet egyaránt. Legeltetve gazdálkodtak, a vizeken halásztak. A vizek mentén év mint év tavasszal felfelé terelték a friss legelõk után, õsszel meg lefelé jöttek a téli szállásra. Itt éltek, itt haltak. Nagy családokban, zárt közösségben, ahol a családfõ szinte királyi tiszteletben irányította népét.

Bevándorló õseink nem is voltak oly vadak, mint egynémely régi és újabb ellenséges írók, õket csak rablók kalandjaik túlzott hírébõl ismerõ szerzetes krónikások állítják.

A természeti erõk tiszteletén és imádásán alapult vallásuk, sokkal egyszerûbb, fejletlenebb és elégtelenebb volt, mintsem, hogy az értelem és a szív minden szükségeit és az anyagi és erkölcsi világfolyam titkait kibetûzni vágyó ész kíváncsiságát és a kebelnek a túlvilági élet, s hallhatatlanság utáni sóvárgásai kielégíthette volna.

Egyik temetõjük az érparton felfelé Nagyszénás körül már részben napvilágra került, másikat talán még rejti a Mágocs-Lajosmajor Derek-Pappteleki erdõ, innen csak szórványok kerültek elõ, de a harmadikat és a Kórógy-Kurca-Tisza partjai felé megsûrûsödõket már feltárták Szentes-Borbás földön - Szegvár - Orom dûlõben.

Nem Õk voltak az õslakosok, elõttük laktak germánok, még elõbb a római korban letelepedett szaramaták és ezeknek az óriási halomnak, mint temetkezési helynek a népe - még annak elõtte emelte ezeket a sírhalmokat. Soha nem építettek völgyre. Természetesen magaslatokat kerestek, itt az érparton sokat találtak és abba temették halottaikat.

A rangos halottak fölé óriási dombot hordtak össze egy nagyjából kör alakú árokból, melynek a Nap delelése irányából un. "bejárata" volt. Esetünkben ez éppen Siromfalu irányába esik, még ma is megfigyelhetõ, hogy egy kis szakaszon megszûnik a gyûrûs árok. Évekig hordhatták, primitív eszközökkel, talán egészen addig, míg a nagycsalád emlékezete kitartott.

A Kárpát-medencében több ezer, Csongrád megyében majd félezer ilyen és többnyire kisebb halom van még ma is. Majdnem tizet régészeti eszközökkel sikerült feltárni és megállapítani, hogy majd minden embertörténeti kor képviseltetve van ezekben a földpiramisokban. Sajnos a sírrablók sem kímélték soha az ilyen helyeket.

Az Árpád-halomnak titkát még nem sikerült megfejtenünk. Kevés ilyen szerencsés földpiramis van az Alföld keblén, mint ez a halom.

Az uradalmi mérnökök még az egyébként egyenes-négyzetrácsos meliorációs rendszert is felborították miatta és a Szentetornya-Gádorosi bekötõ utat a megye határon megtörték, a Medicsák tanyánál, felhozták majdnem a Dénes tanyáig, hogy egyenest neki futtathassák Árpád-halomnak - itt két ágra szakítva a sávot közrevegyék és ezáltal óvják a nagyüzemi gazdálkodás kártételeitõl.

Keletrõl nyugatra fut ez az út, miként honfoglaló elõdeink jöttek.

Árpádhalomnak vannak e halmon kívül még olyan értékei, melyekkel lehet kérkedni. A Szente-Mágocs birtokosoktól a Bór-Kalán nemzetségében Pósa fiakon keresztül Országh Mihály nádor és Ongor János korán át a Porkoláb-Keglevich családig. Soha sehol nem volt a Károlyi családnak olyan jól meliorált gazdasága, mint Szenrei idejében-alkalmasint a Mágocs-ér parti istállóban ringott Petõfi Zoltánka /Sasfiók/ bölcsõje is- ésa század elején itt kísérletezte ki Székács Elemér a róla is nevezett nemesített búzát. Ibyl Miklósnak sehol nincs fölépítve ilyen teljességében a major - és magtár - major rendszere.

Mindezekkel és még a kis fagerenda-vázas templommal is, mely többmint 100 évvel ezelõtt épült, de késõbbiek folyamán gróf károlyi Lajos kápolnává alakította át. A mai iskola és kultúrház épülete is ebben az idõben épült és a Károlyi család vadász-kastélya volt, ezekkel az épületekkel is eldicsekedhet a község majdnem hétszáz lakosa.

Kérem szeressék ezt a földet, nevezzék Árpádhalomnak, Mágocsérnek, Péntek dûlõnek, Siromnak, vagy Zoltán térnek.

Árpádhalom 1996-1997.