Szilvásiék és Meggyesiék egymás mellett vettek házat, és nem véletlenül. Mindkét család nevébe bele lett szőve vérmérsékletük, lelkiviláguk, a világhoz, sőt egymáshoz való viszonyulásuk is.
Ha valami nem úgy ment, ahogyan azt ők elképzelték, szinte belekékültek, meg ezen felül megjelent rajtuk/bennük a szilva csumáján egyébként szépet mutató zöld színű levél, csak nem levél formájában, hanem fröcskölődő nyálként. Ilyenkor Isten ments a közelükben lenni, még bűntelen voltodra is kirónak valamilyen büntetést, no, nem a legnagyobbat, de a szerencsétlen flótás gondolkodhat, hogy mért is van az, ami van. És mit csinál tehetetlenségében? Elkezd fohászkodni, hogy, Istenem, mit vétettem már megint, hogy ennyi bajt küldesz rám, pedig ehhez aztán Istennek semmi köze sincsen, de ha mélyebben belegondolunk, nem is olyan ártatlan az a bizonyos "ártatlan".
Nem szeretném mellőzni Meggyesiéket sem, mert ők sem jobbak a Deákné vásznánál (igaz, nem tudom, milyen is lehetett annak a bizonyos Deáknénak a vászna, de ha mindenki így mondja, én sem akarok lemaradni, mert ez bizony nem olyan, mint a kútba ugrás, ahonnan természetesen szívesen lemaradok. Még viccnek is rossz!)
Most miért magamról írok, amikor Meggyesiéket akarom bemutatni? A nevük eredete, nem is a piros színre, hanem az igazi, érett bordó színű meggyre asszociál. Ne legyen rá kíváncsi senki sem, mire képesek, ha feldühödnek! Bordó színű lesz nem csak az arcuk és nyakuk, hanem az egész testük, honnan, honnan se, csak a talpuk lesz sárga, mert amikor a düh az irigységgel keveredik, abból kerekedik az üsd, vág nem apád.
Ezeket róluk csak én tudom, és senki más a városban, sőt még az országban sem, de az is lehet, hogy tévedek, mert én sem vagyok tökéletes, inkább tökéletlen, hogy így belemásztam ennek a két családnak a titkaiba. Még rosszul sülhet el minden, ha megtudják, hogy szaglászok utánuk. Már megint magamat helyezem előtérbe!
Még nem árultam el, hogy napközben mindkét család élte halandó emberhez méltó életét. Szilvási apuka a számvevőségen dolgozott, csak úgy égett a keze alatt a munka. Addig jó is volt minden, amíg a számítógép világa nem ütötte fel a fejét, mert ha valami oknál fogva, amit senki sem tudott kideríteni, legkevésbé Szilvási úr, a majdnem teljesen kész kimutatás kigyulladt, elégett és újból kellett elkészíteni. Volt nagy ijedtség. Szilvási úr persze magára vállalta a munkát, éjjel - nappal (hazudta) dolgozott rajta. A vállalat nem lett megbüntetve, Szilvási úr meg külön honoráriumot kapott, de megjelent a fránya számítógép. Ne gondolja senki sem, hogy egy Szilvásin ki lehet fogni! Törte a fejét, hogy mit tegyen, különösen amikor azt is kitalálták, hogy le kell menteni a számítógépbe beírt adatokat. Na, nem sokáig töprengett, felfedezte a vírust, ami csak úgy, hukk, mukk, fukk, és kitöröl mindent, vagy úgy összezagyvál, hogy még Szilvásiék és Meggyesiék közösen sem tudtak zöld ágra vergődni egy alkalommal, amikor bumerángként visszaütött a varázslat.
A feleség fodrásznő egy elismert szalonban, ahol árulja a hajhullás elleni szert is. Ő nem sok galibát csinál, csak hókusz-pókusz, és elkezd hullani a szerencsétlen korhatár nélküli nő haja. Ekkor jön a kedvesen mosolygó fodrásznő, ajánlja a desztillált vizet (persze a vásárlónak le lett festve, hogy mennyire egészséges füvekből készült, a hegyekben ezer méter magasságon felül szedik a hozzávalókat, igazi csodákat művelt már szerte az országban), meg valamilyen kenőcsöt kotyvasztott, nem épp olcsó áron, de aki egy évig használta, megállt a hajhullása, nem győzött hálálkodni Szilvásiéknak, meg innen is folydogált be a pénz a kasszába, ami egyre szaporodott.
Egy éjszaka éppen elütötte az óra a tizenkettőt, amikor Szilvásiék úgy döntöttek, hogy most már a gyerekeknek is részt kellene venni a családi pénztár gyarapításában. Nem lehet csak játszadozni. Annuska, a szomszéd kislány szereti a kutyáját is, meg a macskáját is. Egy alkalommal nem engedte Sz. Fruzsinának, hogy játsszon mindkettővel egyszerre, ennek az lett a vége, hogy a kutyus napokig nem akart enni. Hiába vitték állatorvoshoz. Fruzsina, mivel ő is vonzódott a kutyushoz, és mérgében még nem volt sötétkék, megsajnálta a kutyuskát, és levette róla a rontást. Csak megsimogatta. Ennek láttán Annuska elbambult, de öröm járta át a testét, nyakába ugrott Fruzsinának, megcsókolta, és szívére szorította. Fruzsina kis híján megfulladt, de olyan érzés kerítette hatalmába, amilyent még soha sem érzett.
- Mi volt ez? Mit tettél velem?
- Megszerettelek, és örökké szeretni foglak, és annyit játszhatsz a kutyusommal, cicámmal, amennyit csak akarsz.
- Ez komoly?
- Persze!
Most Fruzsina ölelte magához Annuskát, és megint azt a jó érzést vélte folydogálni ereiben.
Nem lenne az anyuka, anyuka, ha nem sejtette volna meg, hogy lánya tévútra keveredett. Hazaparancsolta, és eltiltotta Annuskától. Igen ám, de Fruzsina sem volt azért akármilyen jött-ment sötét varázsló. Amikor nem volt otthon az apuka, elaltatta az anyukát, és úgy viháncoltak Annuska, Fruzsina, a kutyus, meg a cica, hogy öröm volt őket nézni.
A Szilvási család negyedik tagja, Gazsi, gimibe járt. Szeretett is, nem is tanulni, de azért évet év után fejezett. Most nagy érettségi előtt áll, és akármilyen jó matekos is az apuka, neki még a varázsvessző sem segített, mert sehogyan sem látta a vetületeket.
- Te pálca, úgy kettétörlek, hogy soha többé nem tehetsz semmit - mondta egy alkalommal szilvakéken.
- Csak lassan a testtel! Ennyire vak vagy? Ott van Eleonóra, majd felfal a szemével, meg ő az osztály legjobb matekosa, hát ne légy gyáva, kérd meg, segítsen neked! - mondta a pálca.
- És ha visszautasít?
- Eredj már, te anyám asszony katonája!
Ettől a naptól fogva Gazsi és Eleonóra elválaszthatatlanok lettek. Észre sem vették, mikor, de kézen fogva sétáltak, diszkóba mentek, egymás nélkül lélegezni sem tudtak. Mondanom sem kell, anyu ezt is észrevette, és Eleonórára úgy megharagudott, hogy a következőket mondta ki pontban éjfélkor. A lány fényképét az asztalra tette, és tiszta lila testével és sárgatalpú mivoltával hangosan sziszegte: "Soha többé ne akarjon látni téged a fiam. Fordítsa el a fejét is, nem csak a szívét tőled!" A képre akart csapni, de az asztal szélében megakadt a keze, és saját lábát találta el.
- Jaj, jaj, mit tettem? Gyere párom, segíts rajtam!
- Mi a fenének avatkozol mindenbe bele? Hagyd a gyerekeket menni a maguk útján!
- Igen? - csattant fel az asszony. Ki viszi tovább a tudományt?
- Te aztán igazán nem, mert téged is a szenvedélyed vezényelt, még mellém is.
- Látod, ez az, amit soha sem bántam meg.
- Én sem! - válaszolt a férj, és elvonultak a hálószobába, ahol elfelejtették a gyerekek kereseti lehetőségét.
Másnap Gazsi odament az anyjához, megpuszilta az arcát, és azt mondta, hogy ma délután elhívja hozzájuk Violát, ne mindig náluk tanuljanak.
- Sütnél anyu valami finom kalácsot?
Ez meg hogy lehetséges? Gazsinak most utálnia kellene őt, ez helyett puszit kap, meg Violát akarja ide hozni? Ekkor toppant be apuka a szobába, és ő válaszolt:
- Csak hozd Violát. Biztos kedves lány lehet, ha már neked tetszik, meg okos is, hiszen a matematika nem semmi.
Anyukát fejfájás gyötörte, más baja nem lett. Sütött kalácsot is. Alig tudott ellenállni a kísértésnek, hogy Viola kárára ne tegyen a kalácsba semmit, de csak sikerült, főleg, mert ő is szereti a melegen gőzölgő rétest.
Az utcának azon a felén, ahol Szilvásiék laktak, az utóbbi időben senkinek sem ficamodott ki a bokája, nem ejtette el a nagyitól örökölt kerámia kancsót, a síkos úton mindenki talpon maradt. Ez felettébb gyanús volt Meggyesiéknek. Ezt ki kell fürkészni! Itt valami nincs rendjén!
Meggyesiné, született Varjú Piros, addig nyaggatta a férjét, míg az egy éjjel rászánta magát, és egérré változva kihallgatta, mit beszélgetnek a szomszédék. Volt mit hallania! Örültek a fiuk eredményének, hála Violának, Fruzsina meg el-eltűnik, azt hiszi, nem tudják a szülők, hogy Annuskával játszik, és ezen jókat heherésztek.
Olyan megelégedett, kellemes illatú hangulat uralkodott a házban, amilyent Meggyesi úr még életében nem észlelt. Még az asztalterítőt is kicserélték fehérre, a falak sem kékellettek. Ne is mondjam, hogy az egérke szürke színe kezdett pirosodni, de láss csodát, mind inkább sárga lett. Alánézett az asszony dunyhája alá, de annak a talpa nem volt sárga.
- Most mit irigykedek? Hazamegyek, és az asszonnyal holnap helyettük is forralunk galibát - gondolta az egérke. - Ha az ajtón kívül leszek, jó lesz ismét emberré változni, mert Annuska macskája nem veti meg az egérhúst, egy cseppet sem vegetáriánus.
Másnap reggel az egy szem fiuknak kiadták parancsba, hogy törje el Gazsi lábát, Fruzsinának szarva nőjön, Szilvási urat bocsássák el a munkahelyéről, az asszony meg égesse meg valakinek a haját.
Tamás, mert így hívják a fiukat, csak nézett rájuk, és szívből elkezdett kacagni.
- Mi ütött belétek? Nem azt mondtuk, azért költözünk ide, hogy mindent elölről kezdjünk?
- Igen, de ami a szomszédban...
- Ne is folytasd! Az mind rendjén van. Gazsi a barátom, együtt megyünk nyaralni négyesben: Viola, Gazsi, Mari és én. Felejtsétek el Gazsi lábtörését! Ki látott ma már szarvat egy szép lány fején? Jó az a fej úgy, ahogy van. Szilvási úr meg nyugalomba vonult már fél éve, honnan bocsássák el. Szilvásiné meg annyira ügyes, meg ha visszafordítja a varázslatot, lenyiratkozhatok kopaszra. Most meg mit pirosodtok? Engem csak a fiatal angol nyelvtanárnő tud piros színbe öltöztetni. Most fejezte be az egyetemet, és gyönyörű nő.
- Te nekünk nem mondhatsz ellent! - szólalt meg a kissé hárpia anyuka.
- Nem jól fejezted ki magad! Nem nektek, csak neked mondok ellent. Azt hiszitek, nem tudom, hol járt apu az éjjel? Mindent tudok! Nincs varázslat, legalább is rosszindulatú.
Ezt a beszélgetést végighallgattam, és beléptem Meggyesiékhez.
- Te hallgatóztál?
- Igen.
- Most, mivel tudod a titkunkat, gerlévé varázsollak.
- Abból sem lesz semmi! Ezen túl majd a gyereked, meg a férjed nevelnek meg téged. Úgy látom, szorult még beléd egy iciri-piciri jó is, drága Piroska.
- Ki vagy te? - szegezte nekem a kérdést a kissé hárpia anyuka.
- Az ne legyen a te gondod - és nyugodtan eltűntem a szemük elől, még a városból is.
Most itt vagyok Veletek, és figyellek Benneteket.
| Előző oldal | GóLó |
| Új vélemény a művel kapcsolatban | |
A mű részt vett a 5. Lidércfény Pályázaton.