Pár szóban bemutatkoznék a nagyérdemű olvasóknak. Írói álnevem Jimmy, melyhez alapvetően a Cartwright csatlakozik. Régen néhány esetben a Wolf-al toldottam meg. Több, mint 30 éve tapodom eme golyóbis felületét. Érdeklődési köröm meglehetősen széles, de ez kiderül majd az általam írt cikkekből, egyebekből, ezért ezt itt nem is firtatnám. Két dolgot azonban mégis kiemelnék. Az első a Számítástechnika, bár ez nálam valahogy másodlagos, de a Lidércfény honlaphoz kapcsolódóan ezzel illik kezdeni. A második természetesen az írás.Számítástechnikai múltamról:
1988-ban, az általános iskola 6. osztálya után kezdtem el komolyabban számítástechnikával foglalkozni, egy nyári számítógépes táborban (Commodore gépekkel), majd ezt követően az általános iskola 7-8. osztályában számítástechnika fakultációra jártam (szintén Commodore gépekkel), melyet mindkét esetben dicsérettel végeztem. (Egy rövid időszak erejéig a szentesi Művelődési és Ifjúsági Házban tartott Mikroklubot is látogattam.) Innen a szentesi Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola falai között folytattam számítástechnikai tanulmányaimat. Emellett az iskola számítástechnikai klubjának oszlopos tagja voltam, mely helyileg szintén a szentesi Művelődési és Ifjúsági Ház épületében volt (ugyanott, ahol a nyári tábor). Itt már PC típusú gépekkel, főleg XT-kkel foglalkoztunk, később az AT-286, AT-386, 486 került előtérbe. Míg a táborban, a fakultáción, a klubban többnyire programozást oktattak, a suliban pedig inkább hardveres ismereteket, operációs rendszerek használatát, programok használatát, addig engem a számítógépek sokrétűsége okán előbb a grafika, később a zene, majd az írás kezdett foglalkoztatni.
Az ötödik évfolyam során lehetőségem nyílt egy lemezújságban való részvételre, melyben írásokat publikálhattam, valamint háttér- és felületgrafikát is készíthettem. Sőt! Lehetőség volt zenét is betenni az újságba, mely annak olvasása közben szólt, így "élesben" is kipróbálhattam számítógépes zenei képzettségem. Itt ismertem meg jelenlegi barátaim egy részét, pl. Kapitányt. (Ez a NYÚSZ című lemezújság volt.)
Az iskola elvégzése (és némi távközlési kitérés) után a szentesi számítástechnika - mondhatni - sűrűjébe érkeztem. Itt hasznos információkkal tudtam bővíteni tudásom.
Eközben a NYÚSZ megszűnt, s mivel mindannyian közösségi emberek vagyunk (vagy legalábbis úgy gondoljuk), igényünk támadt egy klub létrehozására. Ez 1997. április 19-én meg is történt, s kisebb-nagyobb kihagyásokkal 2000-ig működött. Ezalatt az idő alatt elsősorban szintén egy lemezújságot készítettünk (Ne0Lógia) melyben cikkíróként, grafikusként, s egy kicsit zenészként vettem részt.
Az akkori klubból különböző okok és folyamatok során végül két csoport alakult (TVT, Majestic Group). Jómagam mindkettő munkájában részt veszek. Az előzőben mint cikkíró, grafikus és ötletgazda, a másikban mint grafikus és ötletgazda.
Jelenleg klubvezetője vagyok a Szentesi Művelődési Központ Ifjúsági és Művelődési Házában, minden péntek délután tartott Számítástechnika Klub-nak. (Magunk között BrainCluster Club v0.1.)
Írói múltamról:
Hogy mióta írok?
Nehéz megmondani. Mikor az első mesét meghallottam, már akkor eldőlt, hogy egyszer, ha nagy leszek, én is írni fogok. Nagyapám történeteit hallgatva, vagy mikor felolvasott nekem betegágyában, csodás, elbűvölő, mit több magával ragadó mesebeli helyeken jártam, melyek arra késztettek, hogy én is hasonló mesés világokat teremtsek. Meg sem vártam, hogy megtanuljak írni, s furcsa ákombákomokat firkálva egy üres papírra, elkészítettem első történetem. Ezt fel is olvastam szűk családi körben, és nagy sikert aratott. Továbbléptem. Mikor már tudtam írni - meg olvasni is - újabb és újabb írásokkal leptem meg őket. Akkor már főleg SF-et írtam és olvastam. Bújtam az iskola könyvtárát az új könyvek, folyóiratok után. Itt láttam először Galaktikát és Roburt. Itt olvastam először Lem-et, Wells-t, Verne-t. Megismerkedtem a Csillagok háborúja világával, s még további számtalan SF, Fantasy és Horror művel - a könyvtári videózások során. Képregényeket készítettem, mely "saját" világon játszódott, de érződött rajta az elmúlt évek hatása. Többszöri nekifutásra elolvastam a Gyűrűk urát, mely azóta is szívem csücske. Az első kiadású, zöld, keményfedeles könyvek azóta is díszei könyvespolcomnak. (Az eredeti papírborítók sajnos valahol elvesztek.)
Azután történt valami, változtak a dolgok, s néhány évre abbamaradt az írás.
Majd új ismeretségek jöttek, új, azóta is tartó barátságok születtek. S gyümölcsöző évek. Újra írtam, igaz leginkább rövid történeteket, szerepjáték-modulokat, de mégis alkottam, s ez elég is volt. Közben egyre inkább a számítástechnika felé fordultam, mely ma már szakmámmá vált, így megint egyre kevesebbet írtam...
...mígnem rájöttem, hogy a géppel is lehet írni, s így, a végső agyi fúzió is megtörtént (némi ráhatással): DiskMagazin! Végre úgy érezhettem, publikálhatok! Ígyhát írtam, ami csak az eszembe jutott: Fantasyt, Horrort, Filmkritikát, Életepizódokat kissé másképp, Verseket, s még sorolhatnám. Ennek az időszaknak a terméke az "Űrdémon" c. novellám is. Ez az újabb néhány év sokat javított stílusomon, önkifejezésemen. Letisztított bennem dolgokat. Rengeteg akkori írásom hever félbehagyva - azóta valamely CD-men.
S mily meglepő, újabb hullámvölgy következett, melyből a 2002-es Cherubion pályázat rángatott ki. 3 írásommal pályáztam, melyek közül egy, az >>A "Hős"<< című novellám átment az általam szeretve tisztelt zsűri szűrőjén, s megjelent nyomtatásban. Így elkönyvelhettem magamnak az első, s mint ilyen, legnagyobb sikerem. Azóta úgy érzem, mégis érdemes foglalkoznom ezzel a tudománnyal. Elővettem régi - időnként megmosolyogtató - műveimet, leporolgattam kissé, s rendezgetés közben - a legnagyobb meglepetésemre - egységes egésszé álltak össze.
Előző sikermen felbuzdulva, írótársammal, AC-vel újabb pályázatra jelentkeztünk, melyet az Avana Egyesület hirdetett meg 2003-ban, s melyre jómagam gyors egymásutánban született, 3 rövidebb írással pályáztam. A pályázatra való készülés során rengeteg ötletünk támadt, melyet főleg a fent említett, egységessé összeállt régi írások ihlettek, melyeket a közös cél elérése, érdekében, AC-vel is megosztottam. Egy kisebb baráti összejövetel alkalmával keretet adtunk születésben lévő Univerzumunk néhány történetének, s attól kezdve nem volt megállás a történetek kibontakozásáig. Sajnos az írásaimat nem értékelték, viszont vigasztalt, hogy a közös ötleteink gyümölcsét, írótársam 5 beküldött, az enyémeknél lényegesen hosszabb novelláit dicséretben részesítették. A pályázat lezárása után AC-t s az ő javaslatára engem is megkerestek a Salgótarjáni Avana Egyesület, illetve a Pécsi Új Galaxis munkatársai és így végül viszontláthattuk nyomtatásban a pályázatra beküldött műveinket az Új Galaxis 3. számának megtisztelő helyén, a kötet utolsó 40 oldalán.
Eddigi életem, és írói pályafutásom során beláttam annak a mondatnak az igazságát, melyet nagyapám sokszor mondott nekem okításképpen, s mely oly sok dolgon átsegített és motivált:
"Kisunokám! Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség."