Idézet dr. Imre Ernő ref. esperes megnyitóbeszédéből: "..Amikor pedig átvezetett a lakás másik szobájába, ahol láthatók voltak a festményei egyszóval kifejezve elámultam és maradéktalanul gyönyörködtem.Ahány képre ránéztem mindegyikből áradt a természet és az ahhoz hű valóság ismerete, annak békéje, nyugalma, tisztasága,megragadó szépsége.Egyetlen képet sem kellett magyaráznia, mindegyik élt sőt megszólalt, olyan nyelven, amelyen mindnyájan értünk..."

Idézet Kovách Péter református lelkész megnyitóbeszédéből: " K Szabóné Licsicsányi Rózsa minden képében, a kép szineiben, a kép hangulatában ott van ö maga is.Megismerhetjük a szivében levő érzéseket, a benne megfogalmazódott gondolatokat. A festmény olyan, mint a hang nélküli beszéd, hiszen az alkotó és a képet szemlélő között létrejön egyfajta párbeszéd, kommunikáció. Megszólít minket, érzéseket, gondolatokat ébreszt bennünk..."

Idézet Dr. Vörös Gabriella megnyitó beszédéből: " Licsicsányi Rózsa kiállításának „A szépben rejtett jó” címet választotta, ami sokat elárul a festőről: nem egyszerűen tetszeni akar, hanem képeivel hatni is szeretne a nézőre. Ez a törekvés szinte közhelyszerű: a festmény nem öncélú, és a beléje fektetett idő sem. A festék, az ecset és a vászon lehetnek akár egyszerű, hétköznapi kellékek, viszont ha összeáll a jó kép, akkor a rengeteg szándék, akarat átköltözik az alkotóból a vászonba, és képes lesz sugározni, felkavarni, meghatni, tehát a remekmű sok mindenre képes...."

Az alkotó igy ír szerényen indítékairól:" Számomra a festés gondűző ,testi lelki felüdülés. Ebben a zajos, túlszinezett, hangos, rekámokkalteli világban, magam körül csendet és nyugalmat teremtek az ecsettel. Indíttatást érzek arra, hogy kifejezzem a szépet, a gyönyörködtetőt, az igazat. vissza