Szentesi Élet 2001. november 30.

Lelkes ünneplés

     Mi a különbség a csöndes, megható komolyság és a tomboló vidámság ünnepélyessége között? Ha ezt a különbséget el tudnám zongorázni, én lennék Majtényi András - Ő ugyanis el tudja. És a kettő között a skála hány árnyala­tát képes megjeleníteni, pedig ehhez mindössze két szín áll rendel­kezésére: a zongora fekete és fehér billentyűi. Ahogyan ez a két szín a mesterszintű sakkban is világokat varázsol elénk, történelmi csaták zajlanak le egy kis asztalon, úgy elevenedett meg a zongora klaviatúráján a zenetörténet (Bachtól Mo­zarton, Schumannon át Bartókig), majd a helytelen elnevezéssel kön­nyű műfajnak nevezett jazztől a Presser és Hevesi dalokig.

     November 22-én, Cecília (aki a zene védőszentje!) napján ugyanis a Horváth Mihály Gimnázium tanára, Majtényi András 30 éves jubileumi koncertjének adott otthont a Tóth József Színház.

     Itt az ünnepelten kívül főként eddigi legtehetségesebb tanítványai léptek fel: Huszár Anita, Náray Erika, Szabó Mónika, Szekeres Adrienn, Tóth Judit, Hevesi Tamás és Zelei Gábor. Már maga a tény is szép, hogy eljöttek, s közülük van, aki közel 20 év után is érzi, kinek köszönheti énekesi pályája elindítását. De az a lelkesedés, ami sugárzott a volt tanítványok­ból jelezte, nem egyszerűen udvarias gesztusról van szó.

     Bensőséges pillanatok voltak azok is, mikor az ünnepelt egyik legkedvesebb muzsikus-barátjával Mihály Bélával játszott duót. Azonban minden hamis pátosz nélkül a legmeghatóbb élmény az volt, mikor apa és leánya (Eszter most elsőéves a zeneakadémián) játszott négykezest.

     A Horváth Mihály Gimnázium jelenlegi kórusa is sok tehetséget rejt, bár az ő hangjuk ezen az estén a megilletődöttségtől kissé fá­tyolosabban szólt a megszokottnál. Együtt voltak tehát volt és jelen­legi tanítványok, kollégák a színpadon (immár barátként), de igazából a közönség és a fellépők is egy közösséget alkottak.

     A koncert végén teljesen eggyé olvadt előadó és hallgató, hiszen akinek addig jutott ülőhely (sze­rencsére a pótszékek is kevésnek bizonyultak), az is felállva énekelte Majtényi tanár úr tiszteletére: "Neked írom a dalt", amit Presser híres szerzeményének mintájára Csapíné Matos Ibolya és Keserű Imre írt.

Ráfi Dénes