Ejtõernyõugrás a sportpályán. (1983) (Sz. I.)

1.28:Ejtõernyõzés Az ejtõernyõzés sportot Szentesen 1958-ban Batta Sándor repülõtér-parancsnok vezette be. Szolnokról Dugonics Pál és Bayer Lajos ejtõernyõs oktatók vállalták a 17 fõ kiképzését. Felkészítésre a Horváth Mihály Gimnázium adott helyet, ahol a tornateremben történtek a talaj és tornaszerek használatával a kiképzések, valamint a gyakorló ejtõernyõk hajtogatása is. Az ugrások AN-2 típusú repülõgépbõl történtek. Az ejtõernyõ típusok a kezdõ ugrásoknál a 49. és 51. mintájú volt, míg a késleltetett ugróknál a PD-6 típusú volt alkalmazásban. A régi repülõtér megszüntetésével az ejtõernyõzés is véget ért. Kiemelkedõ munkát végeztek Ruszka Miklós, Csányi Antal, Lengyel István és Tóth Ilona. Sportolóink más repülõtéren keresték az ugrási lehetõségeket, így Kiskunfélegyházán és Szolnokon. 1958 és 1990 között kiemelkedõ teljesítményt nyújtottak: Ruszka Miklós 1028 és Csányi Antal 84 ugrással. A többi sportoló 2 és 40 közötti ugrást hajtott végre. (Sipos Ferenc, Sipos Mátyás, Tóth Ilona) 1990. évben a szentesi lakosú Papp Ferenc kiskunfélegyházi ejtõernyõs oktató szervezete a sportág életet. Több szentesi fiatal ebben az idõben Kiskunfélegyházán hajtotta végre az ugrásokat. A felkészítések Szentesen történtek. 1990 és 1998 közötti idõszakban szentesi fiatalok Szolnokon, Kiskunfélegyházán és Szegeden sportoltak. Kiemelkedõ eredményeket értek el: Horváth Ferenc 37, ifj. Szõke Márton 34 ugrással. Ejtõernyõs kiképzés a szentesi repülõklubnál jelenleg nincs. Anyagi szempontból problémás a repülõgép üzemeltetése, ejtõernyõk és egyéb felszerelések beszerzése. Az új repülõtérre vendég ejtõernyõsök évente néhány alkalommal érkeznek, és hajtanak végre ugrásokat.