Rádiós szoba a Pollák Antal Mûszaki Szakközépiskolában
Kovács István tanítványaival a Pollákban (1985) (Sz. I.)
1.21:Rádiózás: a HA8KCP rádióklub rövid története
Szentes városban és vonzáskörzetében 1963 elõtt nem volt szervezett rádióamatõr élet. 1963-ban — az akkori nevén az Ipari Szakközépiskolában — elkezdõdött az elektromûszerészek képzése. Az iskolát alapító igazgató, Kajtor István, aki korábban a békési gimnázium fizikatanára volt, óriási ambícióval fogott neki az oktatás mûszaki és személyi feltételeinek megteremtéséhez. A minden technikai újdonság iránt érdeklõdõ pedagógus ekkor már adóengedéllyel rendelkezõ rádióamatõr volt, és új környezetében is maga köré gyûjtötte a téma iránt érdeklõdõ tanulókat. Rövid idõn belül rádiós szakkört szervezett, és 1963–65 között elõbb saját hívójele, a HG8CP szólalt meg az éterben, majd 1965-ben az iskola új kollektív állomása, a HA-HG8KCP. Egymás után épültek az újabbnál újabb fejlesztésû adókészülékek, és hamarosan antennák tömkelege borította az iskola tetejét.
Ebben az idõszakban épült az ország egyik nagy gerincadója a szentesi TV állomás. Az állomás dolgozója, Csányi Károly, HA8CY kezdettõl fogva bekapcsolódott a klub munkájába, és 1966 óta õ is adóengedélyes. Szakértelmének és áldozatkész munkájának köszönhetõen a kis csapat egyre komolyabb eredményeket ért el. Nevéhez fûzõdik az ország elsõ tranzisztoros URH vevõkészülékének megépítése. 1969-ben az iskolai szakkörbõl városi rádióklub lett.
A megnövekedett feladatok ellátását megkönnyítette, hogy Kovács István, HA8CE az iskola szakoktatója lett, és munkája következtében a rövidhullámú szakosztály is egyre komolyabb eredményeket mondhatott magáénak. Néhány évig Nagy Gyula, HG8CM vezetésével eredményesen mûködtette a klub az iránymérõ szakosztályt is. Érdeklõdési körüknek megfelelõen legeredményesebb területük az URH rádiózás volt. 1969 nyarán feltelepültek a víztorony tetejére, ahonnan nemzetközi versenyen európai III. helyet értek el. Ez akkor egy vidéki iskolai szakkör számára szinte elképzelhetetlen eredménynek számított.
1972-tõl Nagy Gyula, HA8ET is az iskola tanára lett, és vezetésével újjászervezõdött az URH szakosztály. Elõbb a szentesi víztorony tetejérõl, majd késõbb a hegyekbõl, kitelepüléses versenyeken ért el a klub számtalan hazai és nemzetközi dobogós helyezést.
1975-ben Kajtor István Szegedre költözött, és ezt követõen 1979-ig Kovács István töltötte be a klubtitkári posztot. Ekkor Bartha Lajos nyugalmazott alezredes vette át a klubtitkári tisztet. Számtalanszor nyújtott segítséget katonáival a rádióklub feladatainak megvalósításához, sõt még az iskola mûhelyeinek építéséhez is a hatvanas években. Lelkiismeretes munkája és jó szervezõkészsége folytán a klub eredményei minden területen tovább javultak.
Az akkori törvények értelmében a rádióklub csak akkor mûködhetett, ha távírász elõképzést is végzett a hadsereg számára. A szentesi klub nemcsak a rádióforgalmi területeken ért el kiemelkedõ eredményeket, hanem a sorköteles-képzés területén is. Az elõképzést éveken keresztül Kovács István, Tímár Ferenc és Nagy Gyula végezték. A tanfolyamokról sok ismert és eredményes rádióamatõr került ki. Sajnos bármilyen sikeresen is mûködött a rádióklub, sem a város, sem pedig a felügyeleti szerv nem biztosította a mûködés feltételeit. Az iskolában bekövetkezett profilváltás miatt már e tevékenység nem kötõdött egyáltalán a tananyaghoz, ezért komolyabb támogatásra nem számíthattak. Ekkor a Mecsekben, a Tubesen 612 m magasságban saját erõbõl épült egy konténer, amely a versenyek helyszíne lett. 1983-tól a csoport hivatalos elnevezése: Bródy Imre Rádióklub, mely a nyolcvanas évek közepére az ország legeredményesebb URH klubja lett. A sportminõsítések szempontjából ennek a klubnak az eredményei jelentették a 100%-ot, és ehhez viszonyították a többiek teljesítményét. A versenyeken saját felszereléseket használtak a klub tagjai, de amikor 1988-ban egy óriási vihar összetörte a hatalmas antennarendszert, többé már nem tudottak talpra állni.
A rendszerváltozást követõen teljesen megszûnt az addigi finanszírozási rendszer. Hiányoztak a mûködési feltételek, nem lehetett a kollektív munkát újjáéleszteni, ezért a klubtagok egyénileg dolgoztak, de mindezek ellenére sem hagytak fel a rádióamatõr tevékenységgel. Természetesen a versenyzésen kívül kihívást jelent a klubtagok számára minden új mûszaki terület meghódítása. Csányi Károly, HA8CY hosszú évek óta kiváló eredményeket ér el a mûholdas összeköttetések terén. Kovács István, HA8CE számtalan versenyhelyezésen kívül sok elsõ hazai-külföldi összeköttetést mondhat magáénak 144 MHz-en.
A meteor nyomvonalak segítségével létesített összeköttetések nagy szakértõje, de dolgozott a Holdon keresztül is EME üzemmódban. Volt országos bajnok és távolsági rekordokat is állított fel. Mindig tevékenyen részt vett új antennák építésében és kipróbálásában. Ombódi Károly, HA8EU a rövidhullámú kisteljesítményû (QRP) versenyek többszörös gyõztese. Nagy Gyula, HA8ET tucatnyi nemzetközi és hazai verseny elsõ helyezettje, utóbbi években fõleg 432 MHz-en és 1296 MHz-en. Az elsõ közép-európai egy antennás EME (Föld–Hold–Föld) összeköttetés létrehozója. Távolsági rekordok felállítója, de e mellett elsõsorban konstruktõr. Számtalan saját tervezésû készülékének, antennájának és mûszerének leírása rendszeresen olvasható hazai és külföldi szakfolyóiratokban. 1996-ban a Rádiótechnika címû folyóiratban az év szerzõjének választották. Hosszú éveken keresztül tagja volt a Magyar Rádióamatõr Szövetség Országos Elnökségének, URH koordinátori tisztet töltött be. Jelentõs szerepet játszott abban, hogy az MHSZ-tõl független legyen a rádióamatõr mozgalom.
A rádióklub szakosztályvezetõi rádióamatõrként és pedagógusként egyaránt nagyon fontos feladatnak tekintik az ifjúság nevelését, oktatását, a hasznos szabadidõs foglalkozások lehetõségének biztosítását Ezért az intézmény ismételt profilváltása után az iskola vezetésével újjászervezték a rádióklubot. Egy elektronikai szakokat mûködtetõ mûszaki szakközépiskola tananyagához nagyon jól illeszkedik a rádióamatõr tevékenység, és lehetõséget biztosít a tanulóknak sok olyan terület megismerésére, amelyek esetleg már korábban is felkeltették érdeklõdésüket, de idáig nem volt lehetõségük ezek részletesebb tanulmányozására.