5.7:A 9. század történeti eseményei

Az Alföld 9. századi történetét több ponton homály fedi. 804 körül Krum, bolgár kán, hadjáratot indított az avarok ellen, seregei legyõzték az egykori avar birodalom keleti felére szorult avar kagán csapatait, és ezzel a Tisza bal partján is megszûnt az avar kaganátus. A források szerint a korabeli avar hadifoglyok a következõkben látták országuk pusztulásának okait: „a hamis vádaskodás, megvesztegethetõség, bírói korruptság, becstelen üzletelés és iszákosság."

Késõbb 827-831 között Omurtag bolgár kán (814-831) Onegabon nevû tarkánt küldte a Tisza-vidék meghódítására. Onegabon végrehajtotta a feladatot, õ maga azonban a hadjárat során a Tiszába fulladt. Nem tudni hol húzódott ezek után a bolgár határ. Azt tudjuk, hogy Arnulf császár 892-893-ban követség útján kéri Vladimir bolgár kánt (889-893), hogy ne adjon el sót a frankokkal és a magyarokkal hadban álló morváknak. Mivel az erdélyi, bolgár kézen lévõ sóbányákból valószínûleg vízi úton került forgalomba a só, a Maros völgye és az Alsó-Tisza vidéke bolgár kézen lehetett.

Egyes vélemények szerint az egykori avar területek keleti felének déli része már 804 után Bulgária fennhatósága alá került, más nézet szerint viszont a bolgárok az Al-Dunától északra elterülõ vidéket gyepûvé változtatták, tulajdonképpen lakatlan pusztaság lett. Huzamosabb ideig tartó bolgár fennhatóság ha létezett is, nagyon laza formában valósulhatott meg, igazából sem írott, sem régészeti forrás nem utal a szlávok tartós jelenlétére.

Eltérõek a nézetek az Alföld 9. századi lakosságát illetõen is. Az egyik vélemény szerint az Alföld jelentõs része lakatlan pusztaság, gyepû volt a 9. században, és csak egyes területeken számolhatunk bizonyos számú szláv lakossággal, de semmi esetre sem az avarság nagyobb tömegû továbbélésével. Más nézet szerint a 9. századi Alföldön jelentõs számú avar lakosság élt, amely megérte a magyar honfoglalást.

Az alföldi avarok 9. századi továbbélését a történeti-természetföldrajzi érvek alapján megkérdõjelezõ Györffy György szerint a történeti források igazat szólnak, amikor az avarok teljes pusztulásáról beszélnek. Az említett régészeti adatok egy része ennek az ellenkezõjét bizonyítja. Mint láttuk, a késõ avar ötvöstermékek egy részét még a 9. században is viselhették, ezek alapján egyes Szentes környéki temetõk használata is átnyúlhat a 9. századba. A települések emlékei is folyamatos életrõl tanúskodnak. Az írott források vizsgálatának eredményeit a friss régészeti, településtörténeti adatokkal összevetve, a temetõkbõl elõkerült leletanyagot, valamint a települések emlékeit együtt értékelve kaphatunk választ a Szentes környéki, illetve az alföldi avarság 9. századi jelenlétének kérdésére.

Fogalmak

§ Padmalyos sír: padmalynak nevezzük azt a sírgödör hosszanti oldalába bevájt, a sírgödörrel azonos hosszúságú fülkét, amelybe a halottat a temetéskor helyezték.

§ Rangjelzõ öv: A régészeti kutatásban nagyon fontos szerepe van az említett övvereteknek, jellegzetességeik (anyaguk, készítési technológiájuk), díszítésük pontosan jelzik egykori viselõjének társadalmi rangját és használatának idejét. Természetesen egy leletegyüttes korának megállapításához is fontos információkat nyújtanak.

§ Fülkesír: Fülkesírnak nevezzük azt a sírformát, ahol a sírgödör egyik végébe egy hosszanti fülkét vájnak, és ebbe a fülkébe helyezik a halottat.

§ Sütõharang: A sütõharangot nyílt tûzön használták, a sütni kívánt élelmet a sütõharanggal letakarták, a kívülrõl rákapart izzó parázs biztosította megfelelõ hõt.

Irodalom

Csallány Gábor 1900. 393-397., Csallány Gábor 1903. 14-22., Csallány Dezsõ 1933., Csallány Dezsõ 1933-34. 206-214., Csallány Gábor 1933-34. 221-242., Csallány Gábor 1939., Csallány Dezsõ 1941. 119-126., Csallány Dezsõ 1956., Kovalovszki Júlia 1957. 1-80., Bóna István 1979. 3-32., Zsiros Katalin 1990. 5-121., Madaras László 1991., Lõrinczy G. - Szalontai Cs. 1993. 297-321., Lõrinczy Gábor 1996. 177-189., Liska András 1995., Liska András 1996. 163-171., Liska András 1997. 153-168.