Emberalakkal díszített edény a berekháti temetõ 68. sírjából (4. kép)


Korongolt, sárga bögre a kajáni temetõ 147. sírjából (5. kép)


Bronzból öntött arcos csörgõ a nagyhegyi temetõ 214. sírjából (6. kép)


Gyöngycsüngõs fülbevaló a lapistói temetõ 45. sírjából (7. kép)


Bronzból öntött övdíszek Szentes-Kisjaksorpartról (8. kép)


Bronzból öntött nagyszíjvég a Jaksor-Kettõshalmon feltárt temetõ 9. sírjából (9. kép)

5.5:A közép és késõ avar kor régészeti hagyatéka

A közép avar kor vezéri sírjainak lelõhelyei alapján Tótipuszta-Igar körnek nevezett népesség, melyet a korábbi avar leletanyagtól eltérõ típusú, új technikával készült leletek jellemeznek, Szentes környékén is megtelepedett. A 7. század utolsó harmadában vagy végén elkezdett, és több esetben a 8. század végéig vagy azon túl is használt temetõk egy folyamatosan itt élõ népességre engednek következtetni.

A korszakhoz sorolható legkorábbi temetõt nagy valószínûséggel a Berekháton, Matolcsy Pálné földjén 1940-ben és 1941-ben feltárt 35 sír jelenti. A 15. és a 20. sírból elõkerült nagygömbös fülbevalók biztosan a 7. századból származnak. A 2., a 7. és a 24. sírban talált bronzlemezbõl kivágott, négyszögletes alakú övveretek alapján, amelyeket félgömbös fejû bronzszegecsekkel erõsítették fel a bõrövre, a sírok a 7. és a 8. század fordulójára keltezhetõk. Ebben a temetõben az öntött technikával készült övdíszek szinte teljesen hiányoznak. Az elõzõtõl kb. 1 km távolságra lévõ másik berekháti avar temetõ sírjait Csallány Gábor több évi szorgos munkával tárta fel.

A közösség kedvelt viselete volt a gyöngycsüngõs, kerek karikájú fülbevaló is, amelyeket a korai avarokhoz hasonlóan a nõk és a férfiak egyaránt viseltek. Említést érdemel a 68. sírban talált bekarcolt emberalakkal díszített, kézzel formált agyagedény, valamint a 132. sírból elõkerült vasabroncsos vödör maradványai (3. kép).

A nagyhegyi és a kajáni temetõ a korszak legnagyobb temetkezési helyei Szentes környékén. Változatos leletanyaguk jól reprezentálja egy letelepedett életmódot folytató nép kultúráját a népvándorlás korában. A nagyhegyi temetõ területe ma már teljesen beépült, Csallány Gábor ásatási idején viszont kiskertek, szõlõk telepítették be az egykor élt avarok nyugvóhelyét. A temetõ 3. sírjában egy karddal eltemetett vitéz nyugodott. A közösségben minden bizonnyal kiemelkedõ szerepû férfi övét bronzból öntött, aranyozott, áttört díszû, griffes veretek díszítették, hajában aranyozott, henger alakú hajfonatszorítót viselt. A sírjában talált griffes, kerek lószerszámveretek is rangjáról tanúskodnak. A sírok leletanyagában megtalálhatók a bronzból öntött négyszögletes, griffes övveretek, az egyik férfi övgarnitúrájához pl. különleges, állatküzdelmi jelenetes nagyszíjvég tartozott.

A Szentes környékén feltárt legnagyobb sírszámú avar temetõ a kajáni volt. A Szentest Szarvassal összekötõ mûút mellett az úttest melletti árok közelében Veres Bálint Kaján 65. sz. földjén, valamint Pataki Ferenc és Fazekas Sándor telkén Csallány Gábor 1931-tõl 1935-ig egy 459 síros késõ avar kori temetõt tárt fel. A lelõhelyen, a kajáni népházzal szemben, 1931-ben az Államépítészeti Hivatal fásítást végzett.

Ez alkalommal Borák István állami útkaparó 18 sírt bolygatott meg. Az ásatás csupán ezt követõen kezdõdött. A jelzett terület a kajáni iskolától, illetve népháztól kissé északkeletre, a mûút túloldalán helyezkedett el, közel a Vekerhez, egy dombháton, amely a Veker egykori partszegélyét jelenti. A legutóbbi feldolgozás szerint a temetõ használata a közép avar" korban, 670/680 körül indult, és a 8. század utolsó harmadában, 760/780 körül zárult (5. kép).

Ezek a felsorolt, nagyobb sírszámú temetõk bizonyosan hosszabb idõn keresztül használatban voltak, így több generáción keresztül egy helyben élõ avar népességre következtethetünk a 7-8. században ezen a területen.

A klasszikus, griffes-indás leletanyagú temetõk közül a Lapistón feltárt sírokban voltak a leginkább jellegzetes tárgyak. A lelõhelyrõl származó elsõ leleteket 1899-ben vásárolta meg a szentesi múzeum Szõke Gergelytõl. Az öntött, bronz övdíszeket 50 koronáért vette meg Csallány Gábor, aki a leletek elõkerülésének hírére ásatást indított a területen. Összesen 172 sír került elõ. Az elhunytak a hátukon feküdtek a nyugat-keleti tájolású sírokban kb. 2 méter mélyen.

A temetõ területétõl kb. 250 méterre ugyanazon a kiemelkedésen településnyomokat figyelt meg Csallány Gábor. Az ásatásból elõkerült leletanyagot a bronzból öntött övdíszek reprezentálják: áttört, csüngõs, indadíszes, négyszögletes, griffes, áttört, kerek veretek, szõlõmotívumos, állatküzdelmi jelenetes nagyszíjvégek és vadkanfejes kisszíjvég. A nõi ékszerek közül az ovális karikájú, hosszú gyöngycsüngõs fülbevalók és a bronzból öntött, tömör, kiszélesedõ végû bronz karperecek említhetõk (7. kép).

A késõ avar kor tárgyi emlékei közé sorolható néhány Szentes belterületérõl elõkerült sírlelet, amelyek szórványok, vagy az elõkerült leletek csak néhány sírra utalnak: Lakos utca 41. (ma Somogyi Béla utca); Lenin utca 13. (ma Vásárhelyi út); valamint néhány hasonló, külterületi lelõhely is: Belsõ-Ecser 35. sz; Kisjaksorpart (8. kép); Zalota; Széchenyi úti homokbánya; Tûzköveshalom; Jaksor-Halász Szabó István földje; Szentes-Jaksor-Kettõshalom (9. kép).

A Felsõcsordajáráson feltárt temetõbõl felszínre került sírok közül 73 sír bizonyult késõ avar korinak, ebbõl 9 lovas sír volt. A leletanyagban az öntött technikával készült griffes és indás díszû övveretek találhatók meg. A férfiak a lovagláshoz új típusú, homorú talpú kengyeleket használtak. Ritka típusú övgarnitúra volt a temetõ 4. sírjában. Az ún. karéjos díszítésû", bronzból öntött övdíszekbõl álló övgarnitúra a késõ avar kor legkésõbbi szakaszára keltezhetõ. Ezekkel az övveretekkel megközelítõleg azonos korúak azok a bronzból öntött, liliomos díszû övveretek, amelyek a kajáni, a lapistói, valamint a nagyhegyi temetõkbõl ismertek. Ezek a tárgyak, bár valószínûleg még a frank és bolgár támadások elõtt készültek, feltehetõen csak a 9. század elsõ harmadában kerültek földbe. Ezeket a példákat tekintve lehetséges, hogy egy késõ utáni avar korral", illetve az avarok 9. századi továbbélésével is számolni kell. Akkor is élhettek avarok az Alföldön, amikor a korábbi avar ötvöshagyományok már megszûntek.