2:Õskor Marton Tibor - Oross Krisztián A történeti illetve régészeti kutatás az õskor fogalmán a civilizáció kialakulása, megjelenése elõtti idõszakokat érti. Mivel a civilizáció különbözõ földrajzi környezetben eltérõ idõpontokban jelent meg, ezért az egyes korszakok kezdete és vége régiónként más és más. Általános fejlõdési tendenciák természetesen kimutathatók, jelen esetben a Kárpát-medence, mint földrajzi egység területén. Õskorunk tehát az emberi kultúra kezdeteitõl a Dunántúl római meghódításáig tart, mikor az egész régió közvetlen „civilizációs hatás" alá került. Az európai õskor fogalmának megalkotása a múlt század végén kezdõdött. A hagyományos felosztás (kõkor, bronzkor, vaskor) fontos technológiai újítások felismerésén alapult. Ez a rendszer a késõbbiekben differenciálódott. A mai kutatás õskõkort (paleolitikum), középsõ kõkort (mezolitikum), újkõkort (neolitikum), rézkort (a Kárpát-medencén kívüli területeken eneolitikum), bronzkort és vaskort különböztet meg. A Kárpát-medence területén az õskõkor a legkorábbi, mintegy 500 000 éves leletektõl (Vértesszöllõs) Kr. e. 10 000 körüli idõszakig, a középsõ kõkor az elsõ neolit közösségek megjelenéséig, Kr. e. 6000-ig, az újkõkor Kr. e. 4400-ig, a rézkor Kr. e. 2800-ig, a bronzkor Kr. e. 800-ig, a vaskor a római hódításig, nagyjából Krisztus születéséig tartott. Ezek a dátumok - írott források a kései vaskorig nem lévén - természettudományos méréseken, az ún. radiokarbon kronológián alapulnak. A radiokarbon mérések eredményei tájékoztató jellegûek, konkrét naptári dátumokként nem kezelhetõk. Az õsrégészet a fent említett korszakok tárgyi emlékanyagával, települési és temetkezési jelenségeivel foglalkozik. A régészeti kultúra, az õsrégészet egyik alapfogalma egy adott területen elõforduló, tipológiailag rokonítható leletanyag elkülönítésére szolgál.