Négyesy László emléktáblája (1990)


Négyesy László portréja (Vígh László rajza)

2.3:Négyesy László

(Szentes, 1861. márc. 6. - Budapest, 1933. jan. 7.)

Nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnöke majd elnöke Szentes Eperjes nevû határrészének 13. számmal jelölt tanyáján született. Elemi iskolai tanulmányait tanyai iskolában végezte, majd az akkor hatosztályos szentesi gimnáziumba került, a hetedik és nyolcadik osztályt pedig Egerben végezte, itt tett érettségi vizsgát. Budapesten és Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait. Tanári hivatásának gyakorlását Egerben kezdte, majd a szolnoki gimnázium tanára lett. A budapesti egyetemen 1893-tól oktatott. Tudományos tevékenysége sokrétû. Azon kevés irodalomtörténészünk egyike, aki nyelvészeti tudományos tevékenységet is folytatott, ezért vizsgálta - ebben úttörõ volt - az irodalmi alkotások nyelvi értékeit is.

Egyetemi tanártársa, Horváth János irodalomtörténész írja: (ti.: Négyesy) oly specialistája az irodalomtörténetnek, aki másokhoz képest jobban felszerelte magát az irodalom nyelvi oldalát illetõ szabatos ismeretekkel, s ennél fogva a szaktudományunkban oly igen fontos formatörténeti problémák iránt a megszokottnál hasonlíthatatlanul kimûveltebb fogékonysággal bír."

Ma is haszonnal olvashatók értekezései Aranyról, Berzsenyirõl, Csokonairól, Gvadányi Józsefrõl, Fazekas Mihályról, Bajza Józsefrõl, Tompa Mihályról, Eötvös Józsefrõl, Madáchról, Gyulai Pálról. Életmûvének kiemelkedõ része Zrínyi-kutatása. Nemcsak Zrínyi írásmûvészetérõl írt máig érvényes tanulmányokat, hanem szorgalmas szöveggondozó is, Zrínyi-kiadásai az irodalomtörténet-írás számára ma is fontos források.

Az általa írt gimnáziumi tankönyvek a tudományosság követelményeinek szabatos, közérthetõ stílusban tettek eleget. Õ a szerzõje a Pallas nagy lexikona számos irodalomtörténeti, irodalomesztétikai szócikkének is.

Korszakos jelentõségû munkája a magyar verselés rendszerezése. "Minden népnek - írja - nyelvéhez és zenéje természetéhez képest saját versrendszere fejlõdik, melynek tehát nemzeti vonásai vannak... A mi költészetünkben három versrendszer van, t.i.: a nemzeti, az antik és a nyugat európai. A két utóbbit sajátos verselõ eljárással alkotjuk."

Tanárként az egyetemi hallgatók számára tartott stílusgyakorlatai váltak híressé. Babits Mihály, Juhász Gyula, Oláh Gábor, Kosztolányi Dezsõ, Tóth Árpád, Csáth Géza, Mohácsi Jenõ és mások e szeminárium résztvevõi. Kosztolányi Dezsõ írja Négyesy halálakor: "Négyesy László köztünk van ebben a zsongó köpüben. Õ nyugodt és fölényes... Minden vélemény szabad, akár egy eszményi parlamentben. Jobbra és balra pártatlanul osztogatja az igazságot. A magyar irodalom a fontos."

Négyesy László 1920-22 között Szentes országgyûlési képviselõje volt. A Keresztény-Keresztyén Kisgazda és Földmûves Párt (Nagyatádi Szabó István pártja) jelöltjeként 5070 szavazattöbbséggel elõzte meg a másik két képviselõjelöltet. A képviselõséget a közügy szolgálatának tekintette. Ellenezte a kurzus kilengéseit, tiltakozott az egyetemen folyó verekedések ellen. A parlamentben legnagyobb figyelmet keltõ beszédét a trianoni béke elfogadása körüli vitában tartotta.

A város nem felejtette el híres fiát. Utcát nevezett el róla (1967), a Horváth Mihály Gimnáziumban pedig 1990 óta márványtábla õrzi emlékét. (Az emléktábla avató beszédét Komlovszki Tibor (1929-1996), a szentesi születésû irodalomtörténész mondta).