Juhász Gyula


Juhász Gyula Szentesen a Jókai centenáriumi ünnepség résztvevõivel (1925. máj. 24.)

4.3:Juhász Gyula

(Szeged, 1883. ápr. 4. - Szeged, 1937. ápr. 6.)

Rokoni szálak kötötték Szenteshez. Anyai nagybátyja, Kálló Antal ármentesítõ társulati mérnök-igazgató Szentesen, a Tóth József és a Pólya utca sarkán lévõ ház tulajdonosa volt. Juhász Gyula 1904 augusztusának közepérõl innen írja Kosztolányi Dezsõnek: "Már jó ideje Szentesen vagyok... nyíló rózsák, virító szõlõk, suttogó nyárfák társaságában. Életem legszebb, sõt talán boldog napjai közé számítom ezeket..."

Már mint író 1925-ben és 1926-ban felolvasást tartott Szentesen. A Szentes táján c. költeménye Csallány Gábor (1871-1945) szentesi múzeumigazgatónak ajánlva 1926. március 31-én jelent meg a Szentesi Hírlapban. Juhász Gyula összes verseiben "A szentesi határban" a végleges címe. A vers megértéséhez tudnunk kell, hogy a szentesi múzeum akkori igazgatója, Csallány Gábor szinte rögeszméjeként vallotta, hogy Attila hun király sírja az Alföldnek ebben a térségében található.

A szentesi határban

Itt álmodik Attila valaholů
Fölötte bús darumadár dalol,
Fölötte magyar ég kék sátora
S a hunok harca áll s hunok tora.

Keressük õt, a nagy, erõs Vezért,
Ki csillagokban nõtt s szívünkbe fért,
Kinek szent kardja s lelke gyõztesen
Királykodott e földi téreken

A magyar táj ölelve rejti õt,
Fölötte zúgnak viharok, idõk
s hullanak a népek, csillagok:
Attila jön! Hunok, virrasszatok!