Juhász Gyula Juhász Gyula Szentesen a Jókai centenáriumi ünnepség résztvevõivel (1925. máj. 24.)

4.3:Juhász Gyula (Szeged, 1883. ápr. 4. - Szeged, 1937. ápr. 6.) Rokoni szálak kötötték Szenteshez. Anyai nagybátyja, Kálló Antal ármentesítõ társulati mérnök-igazgató Szentesen, a Tóth József és a Pólya utca sarkán lévõ ház tulajdonosa volt. Juhász Gyula 1904 augusztusának közepérõl innen írja Kosztolányi Dezsõnek: "Már jó ideje Szentesen vagyok... nyíló rózsák, virító szõlõk, suttogó nyárfák társaságában. Életem legszebb, sõt talán boldog napjai közé számítom ezeket..." Már mint író 1925-ben és 1926-ban felolvasást tartott Szentesen. A Szentes táján c. költeménye Csallány Gábor (1871-1945) szentesi múzeumigazgatónak ajánlva 1926. március 31-én jelent meg a Szentesi Hírlapban. Juhász Gyula összes verseiben "A szentesi határban" a végleges címe. A vers megértéséhez tudnunk kell, hogy a szentesi múzeum akkori igazgatója, Csallány Gábor szinte rögeszméjeként vallotta, hogy Attila hun király sírja az Alföldnek ebben a térségében található. A szentesi határban Itt álmodik Attila valahol… Fölötte bús darumadár dalol, Fölötte magyar ég kék sátora S a hunok harca áll s hunok tora. Keressük õt, a nagy, erõs Vezért, Ki csillagokban nõtt s szívünkbe fért, Kinek szent kardja s lelke gyõztesen Királykodott e földi téreken A magyar táj ölelve rejti õt, Fölötte zúgnak viharok, idõk s hullanak a népek, csillagok: Attila jön! Hunok, virrasszatok!