A református nagytemplom fõhomlokzata (V. L.)
A templom a fõtér felõl (Szélpál I.)
A templom egy régebbi képen
Korabeli rajzok a templomról
A református nagytemplom emeletes karzata (Szélpál I.)
A templom orgonája (Szélpál I.)
Zene: BACH: C-dúr toccata
Orgonán elõadja Nagy János
1.4:A református nagytemplom
Az 1746-ban elvesztett, 1760-ban leégett középkori templomok helyén 1761–1776 között épült téglatemplom Mária Teréziát és fiát II. Józsefet dicsõítõ, 1774-ben felhelyezett ellipszis alakú, vörösmészkõ táblát õrzõ torony testének meghagyásával 1808–1826 között új templomot épített a református egyház.
Kiss Bálint református lelkész közremûködésével Fischer Ágoston kecskeméti építészt bízták meg a tervek elkészítésével. A végleges formáját elnyert építmény a legnagyobb magyarországi templomok sorába tartozik. A 40 métert meghaladó torony klasszicista, az épület többi része késõbarokk (copf) stílusjegyeket hordoz. A fõbejárat kõkeretes, szemöldökíves kiképzésû, a torony legömbölyített sarkainál szintekre tagolt pilaszterek futnak. Kosáríves oromzata fölött vas korláttal védett körüljáró látható. A torony magasított, rézbõl készült, bordázott félgömb kupolával van fedve.
Az északi homlokzaton a falpillérek között szegmentíves ablakok láthatók. A déli homlokzatot 1891-ben támpillér sorral erõsítették meg. A templom nyugati vége egyenes záródású, sarkai lekerekítettek.
A 48 x 24 méteres belsõ térben kialakított emeletes karzat aszimmetrikus, a hajó északi oldalán és a két rövid végén állnak. A karzat mellvédjén copf füzérdíszítés látható. A szószék késõ copfstílusú, politúrozott felülettel, aranyozott szegélyekkel, kékesszürke márványozott oszloptesttel és vázadísszel készült alkotás. A ma is üzemelõ orgona Angster József és fia pécsi mesterek munkája. A templom felszereléséhez 18. századi iparmûvészeti tárgyak is tartoznak: ónlámpák, ónkannák, úrasztali pohár.
Az utóbbi évtizedekben az épület állaga sokat romlott, jelenleg kész terv és remény van a templom helyreállítására.