Szamosi Sós Vilmos: Koncz Antal


Nõi portré

2.8:Koncz Antal

szobrászmûvész (Orosháza, 1884. aug. 6. – Szentes, 1957. júl. 9.)

Az elemi iskola elvégzése után kereskedõtanonc volt Szentesen, de figyelmét már gyerekkorától az agyag formálhatósága, a mintázás kötötte le. 1905-ben az édesapjáról készített kisméretû mellszobrot, majd több portrét a tehetõsebb szentesi családok tagjairól.

Hegedûs László szentesi születésû festõmûvész felismerte munkáiban a kiütközõ tehetséget, és a város vezetõinek figyelmébe ajánlotta az ifjú alkotót. 1906-ban a városi tanács ajánlólevelével beiratkozott a Képzõmûvészeti Fõiskolára, ahol Radnai Béla növendéke volt. Szentes város rendszeres ösztöndíjjal támogatta a “rendkívüli” mûvésznövendéket. Tanulmányainak befejezése után 1911-ben visszatért Szentesre. A Vármegyeházán mûtermet kapott. 1914-ben két mûvészbarátjának portréjával vett részt a Képzõmûvészeti Társulat Tavaszi Tárlatán. 1920-ban a “Rohamozó huszár” címû alkotásával szerepelt a fõvárosi tárlaton. Élete végéig Szentesen tevékenykedett, mûvészi pályájának kezdeti meredek ívelése visszaesett.

Szentes, mint alföldi kisváros, messze volt a fõvárosi mûvészet lüktetõ vérkeringésétõl. A helyi mûvészeti igényeknek kívánt eleget tenni a szobrász. A szentesi agyagiparosoknak népies ihletésû zsáner szobrocskákat mintázott. Kis terrakottái, jellegzetes szentesi feketekerámiái keresettek voltak a mûvészetkedvelõ közönség körében. Szentes város lehetõségeihez mérten látta el megrendelésekkel, melyek közül jelentõs a Tóth József szentesi születésû színészt ábrázoló másfélszeres életnagyságú mellszobor, melyet jelenleg a róla elnevezett színházterem bejárata fölött helyeztek el.

1928-ban a református egyház megbízásából megformálta Kálvin János reformátor életnagyságnál nagyobb mellszobrát. Készített sírszobrokat gipszbõl olajfestékkel impregnálva, amelyekbõl kettõ is látható a szentesi múzeumban.

Idõsebb korában az elvégzett munkáját sokszor már csak egy-egy tányér levessel honorálták.

Koncz Antal életmûvének alakulása nem egyedi példa Szentes képzõmûvészetében. A város nem ismerte fel a tehetséges alkotóban rejlõ lehetõséget, a szobrász sem látta be, hogy tehetsége több, mint amit városa igényel mûvészetébõl. Munkáiból számos darabot õriz a szentesi Koszta József Múzeum képzõmûvészeti gyûjteménye, de szentesi családoknál is fellelhetõk alkotásai.